Putyin kozákjai

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014.07.19 09:00

Diplomáciai jegyzet

Az oroszoknak el kell gondolkodniuk azon, meddig éri meg nekik olyan csoportocskák támogatása, melyeket ugyan felhasználhatnak bármire, de semmilyen tekintetben nem ellenőrizhetnek. És amelyek olyan válságokba sodorhatják bele Oroszországot, amilyeneket aligha lehet előre látni vagy megjósolni. A maláj gép tragédiája erre több mint elrettentő példa.

Azt követően, hogy ismertté vált: (1) a Kelet-Ukrajna felett elpusztult maláj Boeing 777-tel egy rakéta végzett, s nem a fedélzetére felcsempészett bomba, (2) a gép Amszterdamból indult Kuala Lumpur felé, már nagy biztonsággal ki lehetett jelenteni: az elkövetők a Donyeck-medencében tevékenykedő orosz szakadárok lehettek, különösen ez utóbbi körülmény vált perdöntővé. A légtérbe nyugatról belépő gépet ugyanis az ukrán légirányításnak (Ukraeroruh) – feltehetően a lemberginek (Lviv) – azonnal észlelnie kellett, mintegy átvéve azt a lengyelektől, majd át kellett adnia a kijevi légiirányításnak. A gépet tehát polgári járműként azonosították s mire az orosz határtól mindössze 20-25 kilométerre lévő Torez település körzetébe ért – itt következett be a tragédia július 17-én, helyi idő szerint 16.20-kor –, nagy valószínűséggel az orosz légiirányítás már át is vehette az ukrántól, nyilvánvalóan azonosítva, hogy polgári járatról van szó.

false

Az ukrán vagy az orosz felelősség teljességgel kizárható, elvégre egyik országnak sem fűződött érdeke ahhoz, hogy előidézzen egy ilyen súlyos, nemzetközi válsággal fenyegető tragédiát. Épp ellenkezőleg: már az elmúlt két nap eseményei és reakciói is jelzik: mind Kijev, mind Moszkva felfogta: a kelet-ukrajnai harcok kimenetele múlhat azon, hogy a nemzetközi közösség végül is kire bizonyítja rá a bűncselekményt.

Az első moszkvai reakciók – Vlagyimir Putyin cinikus kijelentése, hogy egyrészt az a kormány felelős a bűncselekményért, amelyik területén az megtörtént, illetve, hogy Kijev felelőssége nem vitatható, hisz a szakadárok elleni megújult ukrán fellépés következménye a maláj gép pusztulása – nagy felháborodást keltettek. Ezt azonban rögtön korrigálni igyekeztek azzal, hogy felhagytak a szakadárok mentegetésével, s kijelentették: a hozzájuk került fekete dobozhoz nem hajlandók hozzányúlni, sőt azonnal átadják az ez ügyben eljárni hivatott nemzetközi szerveknek. (Csak az egyik fekete dobozról volt szó, a másikat később találták meg, s azt alighanem a szakadárok már szintén át is adták a nemzetközi vizsgáló személyzetnek.) Moszkva akarata játszhatott szerepet abban is, hogy a szeparatisták, akik kezdetben hallani sem akartak arról, hogy külső megfigyelőket engedjenek a gép roncsainak közelébe, órákon belül megváltoztatták a véleményüket, s azóta már a helyszínre is érkeztek az illetékes szervek szakértői – elsősorban malájok.

Milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre, amelyek eldönthetik, kik, honnan és hogyan semmisítették meg a 298 embert szállító repülőt?

1. Percekkel azt követően, hogy a tragédia bekövetkezett, Igor Sztrelkov – valódi nevén Igor Girkin, az úgynevezett Donyecki Népköztársaság katonai főparancsnoka, korábbi GRU-ezredes, aki már a Krím elszakításában is szerepet játszott – azt posztolta a legnagyobb orosz közösségi oldalon, a Vkontakte.ru-n, hogy: „Épp lelőttünk egy repülőgépet Torez mellett, egy AN-26-ost.” Amint elkezdtek szállingózni a hírek arról, hogy mégsem ukrán katonai szállítógépről volt szó, Sztrelkov/Girkin igyekezett a beírást azonnal eltüntetni.

2. Az ukrán hírszerzés közzétett két telefonbeszélgetést. Az egyiket 16.40-kor, tehát 20 perccel a gép megsemmisülése után rögzítették, s ezen egy bizonyos Igor Bezler, az ukránok szerint orosz hírszerző, helyi orosz katonai parancsnok jelenti Vaszilij Geranyinnak, az orosz hadsereg ezredesének: „Épp lelőttünk egy repülőt. A Minera-csoport. Jenakievo mellett zuhant le.

3. Ugyancsak az ukrán hírszerzés tett közzé egy másik beszélgetést is, melyet a katasztrófa után 40 perccel rögzítettek, vagyis helyi idő szerint 17 órakor. Az „Őrnagy” fedőnevű személy jelentette egy másik, „Görög” fedőnevű személynek: „A csernukinóiak voltak, akik lelőtték a gépet, a csernukinói ellenőrző pontról… Száz százalék, hogy egy személyszállító gépről van szó, a fedélzeten mindenki civil volt.

4. Barack Obama, anélkül, hogy konkrétan megnevezte volna az elkövetőket, július 18-i nyilatkozatában egyértelművé tette: a) a repülőgépet föld-levegő rakétával lőtték le, b) a rakétát a kelet-ukrajnai szakadárok által ellenőrzött területről lőtték ki. Két ilyen egyértelmű kijelentés nem hangozhatott volna el, ha az amerikai hírszerzésnek ne lennének bizonyítékai.

Az elkövetkező napok – illetve hetek – sorsdöntőek lesznek az ukrajnai válság lezárását illetően. Az nyilvánvaló, hogy Kijev olyan esélyt kapott függetlenségi céljai megvalósítására, amilyenre eddig nem számíthatott. A háromszáz ember tragédiája hozzásegítheti az országot, hogy lezárja belső konfliktusait, elvégre a szeparatisták ezt követően már egyáltalán nem számíthatnak a világ eddigi elnéző, jobbára semleges magatartására. Putyinnak pedig el kell gondolkodnia azon, meddig éri meg neki olyan csoportocskák támogatása, melyeket ugyan felhasználhat bármire, de semmilyen tekintetben nem ellenőrizhet. És amelyek olyan válságokba sodorhatják bele Oroszországot, amilyeneket aligha lehet előre látni, megjósolni. A maláj gép tragédiája erre több mint elrettentő példa.

Nem kétséges viszont, hogy Kijev ezt követően megkettőzött, sőt megsokszorozott katonai erővel lép majd fel a „donyecki kozákokkal” szemben, s e tekintetben bírni fogja a világ szimpátiáját. Mi több, számíthat ennél többre is. Egyelőre nehéz megítélni, mi volt az értelme a Petro Porosenko ukrán államfő minapi törvény-előterjesztésének, amely külföldi haderő bevonását engedélyezné ukrajnai műveletekbe, de tény: valami nagyon hasonló is kisülhet ebből, mint ami 1995-ben Horvátországban lejátszódott, amikor komoly amerikai irreguláris katonai segítséggel az addig eléggé gyengén teljesítő horvát haderő két nap alatt elsöpörte a föld színéről a Krajnai Szerb Köztársaság nevű agresszív kis enklávét.

Neked ajánljuk

Elveszve az éjszakában

  • Bacsadi Zsófia

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Tuti Tati

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

Elég ez?

  • Puskás Panni

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Újrarendezés

  • Erdei Krisztina

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

Hamis minden ízében

  • A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

0:1

  • A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

Sokan, mégis kevesen

  • Lannert Judit

A két pedagógus-szakszervezet négy pontban foglalta össze a napokban legfőbb követeléseit, ezek közt szerepel a pedagógusok bérének emelése és a munkaterheinek csökkentése is.