Rómának szeretettel

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. július 24.

Diplomáciai jegyzet

A kirúgottak közül nem soktól volt elvárható eddig sem az ellenállás, de kikerülésük az államigazgatásból megadta nekik elviselhetetlen súlytalanságuk minden eddiginél elemibb megtapasztalását. Súlytalanságból pedig – mint tudjuk – nem igazán áll össze semmilyen kritikus tömeg.

A Magyar Hírlap hol kommunista, hol pedig szélsőséges színekben pompázó munkatársának (címoldali képünkön) kormányzati jelölése a római nagyköveti posztra új szintre emelt egy konfliktust. Ez nem a demokratikus ellenzék, illetve a Fidesz–KDNP–Jobbik ideológiai koalíciója között zajlik, hanem ez utóbbin, sőt – fontos ezt a pontosítást megtennünk – elsősorban a Fideszen belül.

A kormányzó párt régi szövetségesei, akik 2010-ben vezető posztokat kaptak különböző államigazgatási területeken, már egy ideje nehezen viselik, hogy elvárásaikkal és szándékaikkal, mi több, ízlésükkel nem vagy alig összeegyeztethető dolgok történnek. A fideszes összezártság miatt e vélemények csak elvétve kerültek eddig is elő, s akkor sem olyan tiltakozás formájában, amelynek következményei lehettek volna. Az efféle vélemények hangoztatói legfeljebb csak egymással osztották meg álláspontjukat, táguló, de azért mindvégig zárt e-mail-csoportokon keresztül továbbítgatták háborgásaikat. Részben – talán a legnagyobb részben – az egzisztenciális félelem, másrészt a jobboldali csoportnyomás nem engedte, hogy ezek széles nyilvánosságot kapjanak.

A Fidesz vezetésének döntéseivel szembeni első riadalmak 2012-ben fogalmazódtak meg, akkor, amikor a magyar kormány viszonya végletesen megromlott nyugati partnereivel. Az érintett, elkötelezett konzervatív személyek nehezen viselték, hogy magyarázkodniuk kelljen olyan eseményekért, állásfoglalások, törvények stb. miatt, melyekkel maguk sem értettek teljesen egyet. Diplomatáinkhoz például havonta érkeztek papírra vetett tanácsok: miről mit érdemes mondani, mit mivel lehet kivédeni vagy magyarázni. Ezek használhatatlansága persze már az első ránézésre nyilvánvalóvá vált, elvégre nem szakemberek voltak e papírok szerzői, hanem külső, a Fidesznek elkötelezett PR-cégek. Egy diplomata ilyenkor vagy kommentár nélkül közli kormánya álláspontját, s ez bizonyos értelemben már felér egy elhatárolódással, vagy – ha tárgyalópartneréhez bizalmi viszony fűzi – elmondja kommentárjait is. Ami bizony már illojalitás.

Ilyenkor illik lemondani. Igen, tudom, a nagyköveti fizetés csábító, meg aztán ott van az elegáns rezidencia Mercedes-zászlóval és sofőrrel, remek szakács, kertész a virágoknak… És távol lehet az ember hazája évek óta tartó züllésétől. De nem túl nagy ár ez azért, hogy aztán egy napon majd együtt emlegethessenek minket egy szélsőjobbossal?

A magyar kormány és a Nyugat egyre látványosabb konfliktusánál drámaibb következményei lettek a Fidesz értelmiségi holdudvarában a Kelet felé „fordulásnak”, a magyar–orosz kapcsolatok elmélyülésének. Ezt sokkal nehezebben emésztette meg a jobboldali elit, még az a réteg is, amely elfogadta, hogy a CÖF keretein belül „ugyan nem elegáns, de hasznos az erőt felmutatni olykor”. Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatnak „különvéleményt” azok, akik korábban megvetették a fideszes retorikát, de olyan árnak tekintették, amelyet feltétlenül meg kell fizetni annak érdekében, hogy a baloldal és a liberálisok megfékezhetők legyenek. Hogy az efféle vélemények megfogalmazásának lehetnek-e valós következményei az orbáni politikára nézve, az persze kétséges.

Az a mészárlás, ami 2014 tavaszán, az új kormány megalakulásakor lezajlott, s amely kis számban még régi, de nagy számban már elkötelezett új, azaz fideszes kormányzati embereket érintett, épp ezt a belső ellenállást volt hivatva még idejekorán letörni. A most kirúgottak közül nem soktól volt elvárható eddig sem az ellenállás, de kikerülésük az államigazgatásból vagy áthelyezésük bizonytalanabb pozíciókba megadta az érintetteknek súlytalanságuk minden eddiginél elemibb megtapasztalását. A súlytalanság élményéből pedig – mint tudjuk – nem igazán áll össze semmilyen kritikus tömeg.

A római követ jelölésével viszont igazi kesztyűt kapott arcába a jobboldalon mindenki, akibe szorult még némi önbecsülés. Nem véletlen, hogy az eset futótűzként terjedt, a hír forrásai pedig nem lehettek az ellenzéki pártok: a DK-nak és az Együtt–PM-nek nincs tagja az európai ügyek bizottságában – ahol már megtörtént a követjelölt meghallgatása –, a két szocialista tagnak meg a jelek szerint volt jobb dolga is, mint hogy jelen legyen. A nagy titkot, hogy kit is szemeltek ki a római misszióra, azok leplezték le, akiket Orbán Viktor szintúgy emlékeztetni akart arra, hogy valójában ők is súlytalan senkik; rájuk is csak addig van szükség, míg helyükbe nem állít az autokrata szándék egy még hitványabbat.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.