Új Tündérkert

  • ételhordó
  • 2015. december 4.

Ételhordó

Karády Katalin emléke garnélával
false

Hofherr Albert 1900-ban alapította apjával és a testvéreivel azt a mezőgazdasági gépgyárat, ahol negyedszázaddal később már világviszonylatban is csúcsnak számító eszközöket (főleg traktorokat) voltak képesek gyártani. Az üzem az államosítás után a Vörös Csillag Traktorgyár nevet kapta, aztán meg jól megszűnt (bővebben: A traktor bosszúja, Magyar Narancs, 2014. január 16.), és igaz, hogy Hofherr Albert nevét utca őrzi a XIX. kerületben, de a szabályt erősítő kivételek mellett valószínűleg csak azok tudják, hogy ki is volt ő, akik valami helytörténeti vetélkedőre készülnek. Hofherr azonban nemcsak Kispesten, de az Üllői út „túlpartján”, azaz Pestszentlőrincen is hagyott nyomokat maga után. A Gyöngyvirág utca 6. szám alatt (kőhajításra az Üllői úttól) található Hofherr Albert egykori villája, ami később Karády Kataliné, még később pedig a katonaságé lett: itt volt a legendás hadkiegészítő parancsnokság, a selejtes sorkötelesek utolsó állomása. A rendszerváltás után önkormányzati alkotóműhelyt rendeztek be itt, nem sok sikerrel. A lepusztult épületet műemléki felügyelet mellett már étteremnek újították fel, s lett belőle Új Tündérkert, bár azt nem sikerült megtudnunk, hogy hol lehetett a régi. Hacsak nem az édes Erdélyben vagy a Báthory utcában, esetleg a Móricz Zsigmond körtéren.

Még az esős novemberi alkonyatban is elkápráztat az épület, nagyon sajnáljuk, hogy nem nyáron keveredtünk ide. A benti viszonyokra sem lehet panasz: a tágas szálában, a sok terített között még Hofherr Albert és a VCSTGY is egy kapott fehér abrosszal letakart emlékasztalt – traktor- és dömpermodellekkel.

Piros pont, hogy a legizgalmasabban csengő várerdői libamájragu-levesről (950 Ft) lebeszél a pincér; a helyette lekért májgaluskaleves (850 Ft) kicsit túlsózott (vegetázott?), ám összességében azért tisztességes indulás. A fogasfilé sörtésztában, paradicsomos garnélával és petrezselymes újburgonyával (3590 Ft) viszont jóval több mint korrekt. Egyszer rég a Velencei-tónál ettünk hasonló jót, ám annak vagy húsz éve… És hát húsz éve még olyan időket éltünk, hogy a vendég az apró asztali örömöket is óriásnak látta, és a Velencei-tó sem ott volt, ahol ma. Úgyhogy nem kockáztatunk sokat, ha azt mondjuk: ez tízszerte jobb annál. De pompás a zöldfűszeres kacsamell snidlinges sillermártással és grillezett burgonyával (2990 Ft) is, főleg a már-már krémes állagú kacsát őrizzük meg emlékeinkben.

Vaníliás grízpudinggal fejezzük be (850 Ft), nem annyira frenetikus, mint az eddigiek, ám ha csak ezt ettük volna, akkor is megfogadnánk, hogy ide vissza kell jönni. Nyáron.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.