étel, hordó

Kéhli

  • ételhordó
  • 2015. december 5.

Ételhordó

Puskás Öcsi, Woody Allen, Toto Cutugno, Gyurcsány Ferenc. Döntő kérdés lehetne egy tv-kvízben, hogy mi a közös nevező, s bizonyára kevesen említenék a híres óbudai egység vendégkönyvét. Csakhogy hiába a még ennél is hosszabb illusztris névsor, a Kéhli legendája egyszemélyes: Krúdy Gyula törzshelyeként vonult be a vendéglátóipari történelemkönyvekbe, és ezen akkor sem lehetne változtatni, ha a nemzetközi zsűri mindjárt négy Michelin téli gumit ítélne a konyhafőnöknek.

De miért is változtatnának? A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, illetve az óbudai panelek szomszédságában lévő műemlék épületben zajló tevékenység épp attól vonzó, hogy megpróbálja elhitetni, hogy száz éve is minden ugyanúgy történt, ahogy most. „A Kéhli Vendéglő néhány hasonló korú házzal körbevéve ma egy kis szigetnyi múltat őriz az arc nélküli kockaházak között. Hála hajdan volt híres-nevezetes törzsvendégének, a nagy magyar írónak, Krúdy Gyula úrnak, túlélte a megsemmisülést, és megmaradt” – olvassuk az étlap bevezetőjében, s ennek alapján a választékot is borítékolni tudnánk. Szerencsére a kivitelezés sem utolsó.

A fűszeres fácánhúsleves (990 Ft) aranya talán egy kevésbé rutinos zálogházi becsüst is megtévesztene, a hús nagyszerű, nemkülönben a zöldségek. A kishalászlé csészében (890 Ft) is becsületes munka – legalábbis fővárosi viszonylatban. Lévai Esztike töltött káposztájához (2290 Ft) történet jár, ezt olvassuk: „Az Önök vendéglősének világra jöttekor – annak a napnak éjszakáján, édesanyja: Lévai Esztike jól belakmározott a disznótorból megmaradt és már sokadszor melegített töltött káposztából. Volt abban csülök is, meg füle-farka.” Nos, ez valóban így van, sőt kifogástalan a kiszerelés, azonban a hagyományos töltött káposztához képest ezt azért túlkapásnak tartjuk. Ellenben a sült libacomb párolt káposztával és hagymás tört burgonyával (3690 Ft) tényleg olyan, ahogy a nagykönyvben meg van írva: omlós, ropogós, és a körítésről is csak a legjobbat mondhatjuk. Ennél is nagyobb meglepetés, hogy a gesztenyepürére (890 Ft) sem tehetünk panaszt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.