Film

A végakarat

  • - kyt -
  • 2013. május 12.

Film

Egy tüzelő fekete-fehér meg egy kicsi, játékos vörös macska a két lény, amely egyértelmű életjelet mutat hősünk, az ifjú, de máris az elcseszett élet és általános lúzerség kilátásával jobb sorsra érdemesként hadakozó Henrik környezetében. Elsörözget vagy éppen szippant, szív totál függő, immár börtönviselt bátyja társaságában.

Aztán egyszerre csak hatalmas örökség reménye dereng fel a láthatárukon, a lakásban pedig Christian Ssnderby Jepsen igazgatása alatt egy forgatócsoport, amelynek a jelenléte az első kockáktól kezdve olyannyira láthatatlan, hogy borongós, kevés szavú északias játékfilmre gyanakszunk. Pedig dokumentumfilm ez, mégpedig abból a (legjobb) fajtából, ahol az alkotók a háttérbe húzódva is képesek egyre mélyebbre hatolni a szereplők személyiségébe, belső történetükbe, fájdalmaikba.

A fájdalmak forrása pedig maga az egész család, úgy, ahogy van, talán már a törekvő, sikeres, gazdag örökséget hagyó nagyapa is, az alkoholistává lett egykor világszép anya, a tétova és jellegtelen, thaiföldi pótcsaláddal vigasztalódó apa. És akkor ott vannak még az örököstársak, akik komoly sikerrel dolgoznak hőseink kisemmizésén. A fiúk pedig - talán az épp csak felbukkanó egyetemista öcs kivételével - hol légvárépítkezésbe merülnek, hol magukba, a vágyaik ellen fordulnak, mert hiszen "minek a nagy ház, ha nincs, akit vendégségbe hívj?". Innen már csak az önsajnálat és anyasiratás felé van tovább - meg egy kis mackós futásra a Nap felé, szerény remények happyendjeképpen. Ennyi azért belefér, engesztelésül másfél órányi reményvesztettség és hallgatag bánat után.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.