(2013-04-11)
Három Somogy megyei falu kisgazdálkodói a Nemzeti Földalap döntése miatti elkeseredésükben március 24-én önkényes földfoglalást hirdettek meg. A kedvezményezett fideszes önkormányzati képviselő területét a földalap "a törvény erejével védi", de zajlik a demonstrációban részt vett gazdák megfélemlítése is.
Április 19-én kezdődik a 3. Izraeli Dokumentumfilm Fesztivál. Az ötnapos mustráról dr. Vered Glickmant, az Izraeli Kulturális Intézet igazgatóját kérdeztük.
"Ha"-val kezdődő mondatnak a sportban nincs értelme. Annak ellenére, hogy edzők, sportolók, riporterek, fizetett és amatőr szakértők folyamatosan ismételgetik, az az igazság, hogy magának a mondatnak nincs értelme. Sőt, azt gondolom, hogy a sportnak csakis a "ha"-val kezdődő mondatok miatt van értelme, de ez a gondolat már messzire vezetne.
"Nem engedjük privatizálni a magánnyugdíjvagyont!" - szajkózta a Fidesz a kampányban. A tapasztalt magyar polgárt ez a hirtelen jött riadó azonnal aggodalommal töltötte el, hiszen a bevett fideszes technika szerint ezúttal is az ellenfelet vádolták azzal, amire ők készültek.
Oh, az sértő, hogy Adj gázt!? De kérem, mi motorosok vagyunk, mi gázt adunk, és nem gondoltunk semmi rosszra, amikor így neveztük el a felvonulásunkat - mondja egy vezető a Csekély Értelmű Motorosok Egyletéből, s néz azzal az ártatlan szemivel.
A 2010-es választás után a törvényhozó és alkotmányozó hatalom egyetlen párt kezébe került: azaz a kormánypártnak a minősített többséget igénylő jogszabályokhoz sem kell szövetségest találnia. Logikus lenne a feltételezés, hogy e különleges helyzetben az ellenzéki pártoknak végképp nem érdekük rendszeresen együtt szavazni a kormánytöbbséggel, hiszen szavazataikért semmit sem kapnak cserébe. A másik, nem kevésbé logikus feltevés, hogy az ellenzéki "nem" szavazatok az ellenzékiség parlamenti kifejeződései, amennyiben azt is jelképezik, hogy a meghozott döntésekért kizárólag a kormánytöbbség a felelős.
A magyarországi liberális és szociáldemokrata politikai közbeszédben kikezdhetetlen többségben vannak azok, akik az ellenzéki pártok összefogásától várják Orbán Viktor hatalmának megdöntését. Érthető: lehet bármit összehordani akár az elmúlt húsz évről, akár a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányok nyolc évéről, kétség sem fér ahhoz, hogy az elmúlt három év kormányzásának bűnei összehasonlíthatatlanul súlyosabbak az azt megelőző időszak ösz-szes hibájánál. A rendszerváltás óta minden kormány mérlegelésekor a hibákkal eredmények álltak szemben, és politikai beállítottság, egyéni rokon- és ellenszenvek döntötték el, hogy az egyenleg merre billent. Az elmúlt három év nem ilyen volt.
Hónapról hónapra dezintegrálódik az ország, hullik szét kisebb-nagyobb zónákra, amelyeket különböző milíciák ellenőriznek. Továbbra is dúl a felkelők és a kormány közötti harc, de egyre többször törnek ki és fajulnak fegyveres harccá a felkelő csoportok közötti hatalmi és ideológiai ellentétek - egyre erősödnek az iszlamista csoportok.
Joggal ironizál a Reuters újságírója, Jack Shafer a fel-felélénkülő észak-koreai kardcsörtetésekről beszámoló tudósítások közhelyein - amilyen például a kardcsörtetés kifejezés. De hát mit tegyenek szegény tudósítók, ha Phenjan időről időre ugyanazzal a módszerrel próbálja engedményekre bírni szomszédait és ellenfeleit!
2013. március 29-én elhunyt Hont István magyar származású eszmetörténész, a University of Cambridge oktatója, a King's College tagja.
Balról támogatja Mesterházy Attilát, balról támadja a rezsicsökkentést, és maximálisan kiáll Victor Ponta mellett az MSZP ökle, aki - legyen bármekkora bajban is a magyar baloldal - Che Guevaraként tartja magasban a vörös zászlót.
Kevesen ismerik, pedig munkakedve lankadatlan. A Müpa felügyelőbizottságának elnöke a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik jól ismert szerepmodelljét vitte tökélyre: igazi multifunkciós káder.
Negyvenmillióra perli a józsefvárosi önkormányzat végelszámolás alatt álló köztisztasági cégét (JKKSZ) egy takarítógép-forgalmazó. A testületet a JKKSZ volt ügyvezetője, Orbán Viktor volt testőre is perli elmaradt prémiuma miatt.
A közoktatást (újmagyarul: köznevelést) fenekestül felforgató átalakítások legtöbbet tárgyalt eleme az önkormányzati iskolák "államosítása" volt, de sok szó esett az egyházi iskolák súlyának növekedéséről és a magániskolák nehézségeiről is. A felsőoktatási intézmények gyakorlóiskoláinak helyzetére viszont kevesebb figyelem jutott.
Az új meteorológiai törvénytervezet indokolatlan módon korlátozná a meteorológiai magánszolgáltatókat még a közösségi médiában is. A legnépszerűbb privát meteorológiai portál, az Időkép vezetőivel, Szente-Varga Bálint alapító-tulajdonossal és Nagy Gergely ügyvezetővel beszélgettünk.
Grigorij Szokolov jószerint még alig csukta be távoztában maga mögött a Müpa művészszobájának ajtaját, s mi máris újabb nagy zongoristákat köszönthetünk a koncertdobogón. Úgyannyira, hogy az előttünk álló hét nap koncertprogramját akár így is sommázhatjuk: Fazil Saytól Radu Lupuig.
Szükség van-e egyáltalán karmesterre? Alighanem majd' minden koncertjáró fejében ott motoszkál ez a mélyen felforgató kérdés, amelyre azonban a legtöbbször mégiscsak az igen a válasz. Erről adott bizonyságot a méltán szeretett londoni zenekar múlt heti budapesti koncertje is, ahol az együttes életében új korszakot nyitó művészeti vezető, Joshua Bell vállalta magára az irányítás feladatát.
Újabb meglepetés a Planet Mutól: a kiadót a modern elektronikus tánczene egyik legelőremutatóbb szereplőjének tekintik az utóbbi években - elég csak az amerikai juke/footwork-mozgalom bemutatására és a brit dubstep/bass zenék ismertebb producereinek határokat feszegető albumaira gondolni -, néha mégis képes olyan váratlan húzásokra, amik az újdonságok keresése helyett inkább jól ismert dolgok tökéletesítéséről szólnak.
A János vitéz mint gyermekelőadás - már jóval a kezdés előtt, jószerint a gyülekező közönség láttán is megállapítható volt, hogy az újranyitott Erkel Színházban milyen irányt is vesz majd Kacsóh Pongrác (s persze Heltai Jenő és Bakonyi Károly) daljátéka.
Van két ember, akik valóságos kapcsolat (bizalom, őszinteség, a másik szabadságának, integritásának tiszteletben tartása) nélkül, mégis pusztító társfüggőségben élnek. Egyikükben felébred a vágy, hogy ennek véget vessen.
Egy tüzelő fekete-fehér meg egy kicsi, játékos vörös macska a két lény, amely egyértelmű életjelet mutat hősünk, az ifjú, de máris az elcseszett élet és általános lúzerség kilátásával jobb sorsra érdemesként hadakozó Henrik környezetében. Elsörözget vagy éppen szippant, szív totál függő, immár börtönviselt bátyja társaságában.
Ritkán szakad ilyen váratlanul ekkora lehetőség és felelősség dokufilmes nyakába. Kari Anne Moe rendező eredeti kérdésfeltevése itt és most különösen érdekes: hogyan kapcsolódhatnak be a középiskolások a közéletbe, hogyan működhet egészségesen a demokratikus pártpolitika - tehát nem civil protestmozgalmak - az iskolában?
Rodney Ascher monumentális dokumentumfilmje a Kubrick-rajongóknak, azon belül is a Ragyogás-fanatikusoknak készült. Az ötlet adja magát: Kubrickot enigmatikus, szimbólumokkal operáló, valahány apró részletet és vizuális hatáselemet alaposan kidolgozó, ravasz alkotóként ismerte meg a világ (a doksi utal is legendás 200-as IQ-jára). S ha egyszer a figyelmét semmilyen részlet sem kerülte el, akkor érdemes is szemrevételezni azokat az apróbb-nagyobb motívumokat, színeket, formákat, számokat, látszólagos következetlenségeket és Escher-grafikákat idéző térbeli illúziókat.
Nem az első, és egészen biztos, hogy nem is az utolsó dokumentumfilm ez a 2011-es egyiptomi forradalomról, amikor egy szerény méretű tiltakozó megmozdulás egyre erőteljesebb utórezgései 17 nap alatt lemondásra kényszerítették a diktatúra első emberét. Fredrik Stanton, a rendező nem filmes, hanem politikatudós: kissé iskolásan, viszont jól áttekinthetően tárja fel interjúrészletekkel a forradalom okait, amelyek közül - mint tudjuk - a leginkább figyelemre méltó a közösségi média központi szerepe a tüntetések szervezésében. Hatalmas gyűjtőmunkával járhatott a film elkészítése: hírügynökségi tudósítások és magánfelvételek tömegéből kétségkívül a legdrámaibb, leginkább életközeli részletek futnak előttünk sűrű intenzitással - nem beszélve a bőséges interjúrészletekről, amelyek jelen idejű lelkesültsége is segít kialakítani a "mintha ott lettünk volna" érzését.
Vidám indonéz tömeggyilkosok profi filmes keretek között - mintha mi sem lenne természetesebb - rekonstruálják egykori brutális tetteiket Joshua Oppenheimer dokumentumfilmjében (a rendezővel készült interjúnk a március 21-i számban).
Amikor Sztupa és Troché a kézipályát a strandtól elválasztó korlátnak dőlve nézték a focizókat, zsibongott a SZOT-Ezüstpart Üdülő. Délelőtt volt, már a második turnus is megreggelizett, fennjárt a nap, de még nem tört ki a rekkenő hőség, ami az elmúlt napokban dél körül érkezett. Az ég vakítóan kék volt, még kósza bárányfelhőcske sem tűnt fel a sarkában, a víz meg zöld, egészen halvány, már-már sárgába játszó, de mégiscsak zöld, pusztán az északi oldal hegyei vontak köré szemben néhány árnyalattal sötétebb karimát.
Megvan annak a sajátos bája, ha az ember fél füllel fárszi, héber vagy koreai szöveget hallgat, a másik fülével a szomszédja fejhallgatójából nem is olyan diszkréten duruzsoló magyar szinkrontolmácsolást, miközben alapvetően mégiscsak az angol feliratot próbálja követni, ahogy annak is megvolt a varázsa, amikor a gyorsvonat sebességével hadaró tolmács próbálta követni az éhségsztrájkoló Michael Fassbender és a vele lételméleti vitába bocsátkozó pap vágás nélkül felvett, jó tízperces diskurzusát az Éhségben.
Evés közben jön meg az étvágy... Umberto Eco a nyolcvanas években kapatott rá minket a kultúrtörténettel ötvözött thriller, történelmi regénybe ágyazott detektívhistória ízére, de egyedül nem győzte a főzést (következő regényére, A Foucault-ingára tíz évet kellett várni), követői-utánzói pedig meg sem közelítették a színvonalát.
Első regénye, A Lempriére-lexikon megjelenésekor csodagyerekként könyvelték el - ez a címke mára szerencsésen lepergett az idén 50 éves, negyedik regényénél tartó világhírű szerzőről. Új könyve, a John Saturnall lakomája egy 17. századi angliai szakácskarrier ételekben gazdag története - a 21. századi szerzőt telefonon értük el londoni otthonában.
A tegnapelőtti apakönyvdömpingtől megcsömörlött olvasó rá se hederít egy újabb darabra. Pedig megéri odafigyelni, mert Szabó egy eddig kevéssé kiaknázott perspektívát talált: az elvált apa hangját. Igen, az apa itt - végre - nem tárgy, hanem alany: posztmodernül csavaros helyzetében, önnön hiányára való reflexióival, amely hiányt egyszerre akarja megjeleníteni és eltörölni. Az alapvetően mégis realista elbeszélések beszédhelyzetébe vegyül némi Macskakő-beütés: a pedagógiai szándék, amely a szó eredeti értelmében nem kioktatni, de bevezetni, felvértezni szeretné az apátlan gyereket.
A Sto gyelaty? (Mit tegyünk?) nevű szentpétervári művészcsoport a tranzit.hu meghívására rendezte meg a tandráma és a közösségi színház módszereit alkalmazó Hová letta kommunizmus? című darab budapesti adaptációját. A Jurányi Inkubátorházban bemutatott előadást a művészetelméleti és -gyakorlati szabadiskola 2012. decemberi szemináriuma készítette elő, ahol a baloldali művészcsoport tagja, Dmitrij Vilenszkij vizsgálta - Tamás Gáspár Miklós segítségével - a magyarországi (anti)kommunizmus állapotát.
Erna Ómarsdóttir nevét érdemes megjegyezni, és nem csak azért, mert ő volt a Shalala társulat Hogyan lépjünk túl őrületünkön? című, 2009-ben készült darabjában a hét hónapos terhes kismama, aki sátánmetál hanggal, vetélő mozdulatokkal a frászt hozta mindenkire. Ómarsdóttir nemcsak a tárgyalt darab, hanem az izlandi táncművészet központi figurája is. Dolgozott a belga színházi rendező, az excentrikus és innovatív darabokat alkotó Jan Fabre társulatában, a szintén nem gátlásos Björk produkcióiban, valamint Gabríela Fridriksdóttir szürrealista-újgótikus vizuálartista projektjeiben.
Az előadás (amely a párizsi Thétre des Bouffes du Nord-ban készült) már az előcsarnokban elkezdődött: a masszív várakozás volt a nyitány. A Művészetek Palotájának aznap esti közönsége nem föltétlenül és nem elsősorban a Varázsfuvola elemzőgárdája volt, hanem egy várhatóan nagyszabású találkozás drukkere: egy "utolsó opera" és egy beharangozottan "utolsó rendezés", Mozart és Peter Brook randevújának tanúi.
Katasztrófa követ katasztrófát ebben az isteni figyelmet kiérdemlő országban, nekünk meg csak hülyeségek jutnak eszünkbe, hogy például a köztévé az árvíz hivatalos médiatámogatója. De nem az, csak hülyéskedünk, a kormány támogatja azt, hogy az árvízről a közmédia kiemelkedő jelentőséggel számoljon be, míg levonul.
Amióta megjelent a lengyel Piotr Piotrowski In the shadow of Yalta (2009) című kötete, amely a régió 1989 előtti vizuális kultúráját nem a korábban érvényes kelet-nyugati paradigmában helyezte el, a kortárs művészet értelmezésében is egyre tudatosabbá vált az értékelés önreflexív módja.
Zahó (arámi nyelven Zakho) város az iraki Kurdisztánban, néhány kilométerre az iraki-török határtól található. Évszázadokkal ezelőtt elsősorban zsinagógáiról és jelentős zsidó közösségéről volt híres, Asszíria Jeruzsálemének is nevezték. A zahó-zsidók szinte teljes csoportja Izraelbe vándorolt ki az 50-es években. A múlt szellemét és emlékeiket vitték mindössze magukkal, köztük az ún. kubbeh hamousta levest, amely a mai Izraelben nagy kultusznak örvend.
Nemrég jelent meg a család szerkezetében és működésében beállt változásokat összegző, a folyamatok hátterét feltáró kötete, a Család 2.0. Az ELTE oktatójával családpolitikáról, a gyerekkor megszűnéséről és arról beszélgettünk, hogy egyre homályosabb, mitől számít valaki felnőttnek. Magyar Narancs: A kormány legutóbb az alaptörvénybe foglalta, hogy szerinte mi minősül családnak. Az sem izgatta különösebben, hogy az Alkotmánybíróság visszadobta a család fogalmának a házasságra és a szülő-gyerek kapcsolatra szűkítését. Ilyenre van példa más országban is?
Az idén ünnepelték - ünnepelték? - a budapesti taxizás megindulásának 100. évfordulóját. Maradjunk annyiban, hogy nem egy sikertörténet, viszont elég érdekes.
Amikor a repülőnk földet ér, legfeljebb sejtjük, hogy a sikeres landolás nem csak a pilóta érdeme. Ha nem lennének légiforgalmi irányítók, biztosan nem érnénk célba. Utánajártunk, pontosan mit is jelent ez a felelősségteljes szakma.
Mutasd a moteled, megmondom, ki vagy - nincs, ami jobban jellemezne egy települést, mint a kocsmával egybekötött városszéli szállója. Természetesen akad egy hasonló Banshee városában is - ebbe menekül frissen szabadult főhősünk, és nem is szándékozik továbbállni. Pedig baljós előjel akad: a kócerájban a szeme előtt gyilkolják meg a kinevezés előtt álló új seriffet - mire ő felveszi a rendőrfőnök jelvényét, és a bőrébe bújik.
