Nem tudom, hogy a befejező részre is ennyit kell-e várni (az idén mindenesetre nem kerül moziba), de az biztos, hogy jelen mű akkora horoggal ér véget, mint amekkorára a vágóhidakon a marhákat akasztják. S azt is tudhatjuk éppenséggel, lévén szó 2009-es kiadványról mindhárom esetben, hogy a harmadik rész ott folytatódik, ahol ez véget ér. A Millennium-trilógia mozis kiszerelése ugyanis valamiért úgy viselkedik, mintha tévésorozat lenne, az első évad (A tetovált lány) még szépen le van zárva, az ügy megoldva, a rosszak megbűnhődtek a végén, a jók meg már az elején, mintha az alkotók nem számítottak volna arra, hogy megbízójuk berendeli a második évadot is. Viszont mikor ez mégis megtörtént, azonmód vérszemet kaptak, s egyben lezúzták a harmadikat is (A kártyavár összedől). Mondjuk a generálpauza arra talán jó lehet, hogy türelmetlenségünkben esetleg kiolvassuk az összes regényt - erre persze nem alapítanék kiadóvállalatot.
Mindezek ellenére sem mondhatjuk, hogy de jó, így legalább a középső rész kritikájában nem kell avval nyitni a mesélős részt, hogy "ott hagytuk el". Mert a három könyv bár sztoriját tekintve megáll magában is (a második és a harmadik esetében még így sem esküdnék meg rá), van nekik egy fő száluk, azt gombolyítjuk voltaképpen az első kockától az utolsóig. Mint gyerekkorom homokozójában: az első részben megküzdünk a nácikkal, a második részben a ruszkikkal. Harmadik részben gyaníthatóan a svéd kormánnyal - ingerszegény gyerekkorom volt. És mindeközben egyre mélyebben hatolunk bele a - kezdetben még valamennyire álcázott - főszereplő múltjába, személyiségébe és egyéb belső tájaiba.
Szó, ami szó, Lisbeth Salander valóban figyelemre méltó jelenség (nehéz sorsú, dacos tekintetű cyberpunk) és Noomi Rapace ugyancsak igéző színésznő, de azt mégsem gondoltam volna, hogy Svédország lenne a földi pokol. Pedig az első két rész után teljesen nyilvánvaló: az. És a harmadik felvonás majd nemcsak megerősíti ezt, de kétszer vastagon alá is húzza. Tényleg, egy begyepesedett agyú társadalom, tele súlyosan aberrált egyedekkel, élve temetik el egymást, s az erőszakalapú szodómia gondolatától is csak az elszenvedői idegenkednek. Szörnyű hely, de jól mutat a moziban.
A Budapest Film bemutatója
