Magyar Narancs: Mindig inkább az anyákra koncentrál, mintsem a vonzerejük teljében lévő szépségekre. AzAlexandra(2007) hősnője egyenesen nagymama.
Alekszandr Szokurov: A filmek általában gyönyörűséges teremtményekként szerepeltetik a nőket, akiket le lehet vetkőztetni, meg lehet erőszakolni, bármit lehet velük tenni. Csak a férfiakat tüntetik fel emberi lényként. A nők szerepe dekoratív, a reklámok, klipek, a kommersz filmek mind ezt sugallják. Nálam a nő emberi lény, s az emberiség édesanyja. Még ha fiatal, akkor is leendő anya.
MN: A családi kapcsolatokat sem ábrázolja, csak a szülő-gyermek viszonyig megy el (Anya és fia, 1997,Apa és fia, 2003). Miért?
ASZ: Talán egyszer készítek olyan filmet is.
MN: Műveiben gyakran beszél politikusokról és katonákról. Miért foglalkoztatja annyira a történelem?
ASZ: Mert létünk a történelmi erőktől függ. Életünk az erőszakon alapul, s az erőszak, amint belép a történelembe, ott marad, és sosem szűnik meg. Nem sikerült még létrehoznunk egyetlen olyan hatalmi rendszert sem, amely mentes lenne az erőszaktól. Még a legdemokratikusabb államokban is használnak erőszakot az uralmon lévők. A hatalom tulajdonsága, hogy játszmákat űz az uralma alá tartozó polgárokkal, hiába mi választottuk őket. A diktátorok nem a Holdról jöttek. Közülünk valók, olyanok, mint mi. Vagy rosszabbak. Mi készteti az embert agresszivitásra?
MN: Talált rá választ?
ASZ: Hitler lenne az? Egy szál maga? Megátalkodott, gonosz alak, de akkor is csak egy ember. Amit elindított, erőszakot szül mindenütt: láncreakció. Tömeges méretekben. Ez volt a múltunk, és ez lesz a jövőnk is. Semmi jel nem utal rá, hogy a hatalom szisztémája, az uralkodás princípiuma változna.
MN: Reménytelennek tartja az emberi civilizációt?
ASZ: Mindannyian tudjuk, hogy a világ kegyetlen. Isten elég gonosz dolgot művelt azzal, hogy tudattal ruházta fel az embert, és tudomására hozta, hogy halandó. Ettől az ember megértette, hogy a másik ember legyőzése, a képesség a gyilkolásra roppant erős "eszköz" a kezében.
MN: Van egy határ, amit nem hág át az atrocitások felbolygatásában?
ASZ: Hogyne. A mozi lehetőségeit túlbecsülik. Rendkívül tökéletlen médium. Egy író sokkal többet tud elmondani a regényével, mint egy rendező a filmjével. Fontosnak tartom, hogy a halált és a gyilkosság aktusát ne mutassam meg a filmjeimben. Vagy legalábbis a képkivágáson kívül történjen. Szerintem az embereknek is tartaniuk kellene tőle. Mármint ne a haláltól féljenek, hanem a morális haláltól, magától a cselekedettől, amely halálba küldi a másikat. Ez az egyetlen határ, amit felállítottam magamnak. Kedvenc művészeim közül Dosztojevszkij volt az egyetlen, aki túllépte ezt a vonalat: megmutatta a gyilkosságot, és választékos részletességgel érzékelteti a gyilkos gondolatait, érzéseit.
MN: De közvetve mégis ábrázolja a halált: azOrosz bárka(2002) hőse is halott.
ASZ: Ez nem a halál, hanem a lélek élete, vagy ha úgy tetszik, utóélete.
MN: Nem kacérkodott a lehetőséggel, hogy fikciós formában is foglalkozzon korunk társadalmi, politikai kérdéseivel?
ASZ: Megtettem a dokumentumfilmjeimben, valós életanyagok feltárásával (parasztasszonyokról, Jelcinről, Sosztakovicsról készített filmeket - K. L.). Szükségem van a distanciára, ez a művészet egyik alapfeltétele. De a "történelmi" filmjeimben feszegetett kérdések a jelenünkre nézve is időszerűek, relevánsak.
MN: Miben talál felüdülést és megnyugvást?
ASZ: Dosztojevkszij mondta, hogy aki önmagát feladva cselekszik másokért, abban az emberben ott van a szépség. A krisztusi tettek szépsége. De Mohamed, a próféta szerint is a cselekedetek szépsége mentheti meg a világot. A szépség tehát morális szépség. Tudományos felfedezéseinkkel, nagyvárosi életünkkel elképesztően bonyolult hellyé változtattuk a világot, csak közben elfelejtkeztünk a morális értékekről.
MN: A seremetyevói reptéren mindig eszembe jutott Tarkovszkijról készített portréfilmjének képsora az emigrálásról. Ön mindig tagadta, hogy hasonlóságok lennének a filmjeik között.
ASZ: Közeli barátok voltunk. ' szeretett engem, én is őt - úgy, ahogy csak két teljesen eltérő ember szeretheti egymást. Mert két hasonló ember rögtön elkezd vitatkozni. A mi gondolkodásunk és világlátásunk nagyon eltérő volt: engem minden érdekelt, őt csak az élet bizonyos aspektusai. Mondhatni, engem az egész erdő izgatott, őt csak egy fa.
MN: Igaz, hogy legközelebb a Faust-legendát dolgozza fel? Marlowe, Goethe vagy Thomas Mann után?
ASZ: Csak annyit mondhatok, hogy az ördög nem szerepel majd benne, és még a szaga sem lesz érezhető! Végeztem a gonosszal, elegem van belőle! Elküldtem a Holdra. De lesz a filmben csokoládé, rengeteg csokoládé meg Strauss-muzsika, bécsi fejedelmi miliő, gyönyörű hölgyek, daliás férfiak, pompás lovak és szép, terebélyes fák.
