A több-kevesebb (előbbi a tények, utóbbi inkább az emlékek kategóriájába tartozik) alkohol fogyasztását követő másnap tünetei, gondoljuk, jól ismertek.
Ha ön ébredéskor iszonytatóan szomjas, szájszárazság és fejfájás kínozza, gyomra émelyeg, étvágya szinte semmi, kedélyállapota egyszerűen pocsék, ingerlékeny, szemei véresek, érzékeny a fényekre és a zajokra, remegő kezéből kihullik kanál és csésze, ne adj' isten émelygés és hányinger kerülgeti, úgy jobb, ha arra következtet: már megint nem sikerült megállnia ama bizonyos, amúgy nem létező határnál. Az iménti listáról némely tünetek hiányozhatnak - az igazán acélos gyomrúak másnap is remek étvággyal nassolnak (mint látni fogjuk, megfelelő étrend mellett ezt jól is teszik), s eszükben sincs hányni, mások a fejfájást spórolják meg - meglepő módon az alkoholfogyasztók 25-30 százaléka rendszeresen és többnyire megússza a fenti szimptómákat -; úgy is mondhatnánk, hogy ők rezisztensek a másnaposságra. (Az alkoholra viszont, fájdalom, de nem.)
A tünetek a véralkoholszint csökkenése nyomán erősödnek fel (általában ilyenkor szoktunk magunkhoz térni) - a legrosszabbul pedig akkor vagyunk, amikor az a nullára csökkent.
Szőrivel
A másnaposság ellen számos népi és tudományosan vizsgált, látszólag hatásos és teljes mértékben kontraproduktív módszer létezik. Alig meglepő, de a tudomány máig sem tud biztató és kielégítő megoldást kínálni a másnaposság mint tünetegyüttes hatékony kezelésére - akad olyan tudományos összefoglaló cikk, amely valamennyi, az interneten található módszer számbavétele nyomán arra a nyilvánvalóan cinikus következtetésre jut, hogy a másnaposság elkerülésének legegyszerűbb módja, ha nem iszik az ember.
| ||
A másnaposság legtöbb tünetéért a népszerű szeszes italok hatóanyaga, az etil-alkohol a felelős - pontosabban annak a szervezetben véghezvitt ámokfutása, valamint saját anyagcserénk erőfeszítései, melyek eme haszontalan, kártékony, ám valamiért mégis közkedvelt anyag eltávolítására irányulnak. Az etil-alkohol először is diuretikus hatású (erős vízhajtó), azaz a szervezet az optimálisnál több vizet ürít, ami kapásból kiszáradáshoz, fejfájáshoz és rossz közérzethez vezet - a fejfájás már csak amiatt is bekövetkezik, mert az alkohol az agyban is kritikus szint alá csökkenti a folyadékmennyiséget. Az alkohol más tüneteiért a májenzimek által katalizált oxidációs folyamatok a felelősek - ennek során az etil-alkohol első lépcsőben acetaldehiddé (majd a másodikban ecetsavvá) alakul - márpedig az acetaldehid sokszorta mérgezőbb hatású az (etil-)alkoholnál is. Az alkohol lebontásának és az általa előidézett biokémiai reakcióknak köszönhetően erősen csökkenhet a vércukorszint (azaz hipoglikémia lép fel), s a szervezetben (mely a piálás nem kívánt következményei miatt amúgy is erős oxidatív stressznek van kitéve) lecsökkenhet a B12-vitamin szintje. Ráadásul, mintegy rögvest magunkra cáfolva, alkoholfélék fogyasztása esetén nem csupán etil-alkoholt veszünk magunkhoz - ezekről, látszólag paradox módon, éppen az olcsó és igénytelen, hidegen kevert szeszeknél kaphatunk pontos, látszólag teljes körű tájékoztatást. (Amúgy a kőszénkátrányból és kőolajból szintetizált festék-, íz- és aromaanyagok taxatív felsorolása sajnos nem mentesít a másnaposság idegesítő hatásai alól.)
A gond csak ott van, hogy például más alkoholfélék (propanolok, butanolok, amil-alkohol, furfurál) jelenléte egyenesen következik a szeszes erjedés körülményeiből - ezek némely alkoholoknál az aromahatás természetes részét képezik, máskor (mint például a vodkánál) hibának számítanak, de mint oly jól tudjuk, az ember gyakran téved. Emellett az alkohol cukortartalma sem mellékes - hozzáadott répacukortól természetes (néha azért mesterségesen pótolt) gyümölcscukorig akad ott minden, főleg a likőröknél és az édes boroknál. (Éppen ezért számít relevánsnak a másnaposság tudatos, rosszindulatú előidézését célzó tanács: "Borra sör meg likőr!") A fehérborok és tiszta finomszeszek (no azért nem minden mérték fölötti) élvezői gyakorta spórolják meg a nem kívánt tüneteket - a vörösbor fogyasztóit viszont nagyobb arányban sújtja a másnaposság (ezt a fogyasztók igen gyakran a kénezéssel és a nyomában hátramaradt kénvegyületekkel magyarázzák, pedig valószínűbb a fent már meggyanúsított alkoholfélék, esetleg az ízhatásért felelős tannin aknamunkája).
Véres szem
Az alkohol kísérőit azért is szokás megvádolni a másnapos tünetek súlyosbításáért, mivel a gyanú szerint fokozzák a szerotonin nevű ingerületátvivő anyag elválasztását, márpedig az emelt szerotoninszint amúgy is fejfájással, levertséggel járhat, ráadásul értágító hatása miatt csökkenti a vérnyomást egy amúgy is vízhiányos környezetben, minek következtében romlik az agy oxigénellátása.
Miután összefoglaltuk a másnaposság tüneteit és vélelmezhető okait, már csak megfelelő gyógyító formulát kell kiválasztanunk - csakhogy ez korántsem oly egyszerű. Meglehet egyszerűbb megelőzni az egészet, s ha már úgysem tudjuk elkerülni, legalább ésszel igyunk - ez a másnaposság valamennyi tünetét ugyan nem tudja eliminálni, de legalább némelyiküket mérsékli. A legtöbb efféle módszer az alkohol felszívódásának lassítását célozza - például kerülendő a szénsavas italok és alkohol egyidejű fogyasztása, ami gyorsítja az alkohol bekerülését a véráramba (sajnos ez nem fogja meghatni a megszállott fröccsrajongókat - azokról nem is beszélnénk, akik a sört is szívószállal isszák). Annál inkább ajánlatos a szeszek közé pohár vizeket iktatni, netalán tejet, amely szintén lassítja az alkoholfelszívódást a gyomorban. És persze nem árt enni sem - előtte vagy közben, ami megelőzheti az alkohol indukálta gyomorirritációt. Lefekvés előtt szokás javasolni némi tiszta víz, esetleg C-vitaminban gazdag gyümölcslé elfogyasztását (utóbbi a máj munkáját segíti), kis harapnivalót - esetleg némi testmozgást. (Szerencsés esetben ez már az alkohol fogyasztása közben megvalósul, zenei kísérettel, ügyesebb-ormótlanabb koreográfiák formájában - s akkor még nem is beszéltünk az érzékibb mozdulatokról.)
| ||
Ha már másnaposan ébredtünk, ajánlatos hallgatni szervezetünkre, és vizet inni - ráadásul az elveszített folyadékkal együtt elektrolitok is távoznak a szervezetből, ezért ezeket is pótolni kell, mondjuk kísérő sós ételek formájában. Érdekes, de korántsem meglepő módon a javallott másnapos étrendben dominálnak az orosz ivási kultúra közkedvelt "zakuszkái", mint az olajos hal, az ecetes, hagymás pácolt hering (avagy ruszli), a sós, esetleg kovászos uborka. Ezt nyugodtan kísérhetjük ásványvízzel (ez egyben elektrolitpótlásra is jó), továbbá C-vitaminnal, ami antioxidánsként az ivás és az alkoholbontás sok nem kívánt mellékkövetkezményével birkózik meg.
Annál ellentmondásosabb a koffein megítélése. Sokan javasolják a kávét (esetleg citrommal és mézzel! - bár ezeket inkább teával kéne magunkhoz venni, koffein abban is van), esetleg hat-hét kávészem elfogyasztását - ám ezek a tünetek többségét nem enyhítik, legfeljebb az ébredést segítik, s néha a fejfájást is tompítják, az alkohol sok kínnal járó bontásán azonban semmit sem gyorsítanak. A másik, jóval kedvezőbb hatásúnak tekintett csodaszer az oxigén - egyes vizsgálatok szerint az oxigénnel dúsított levegő belélegzése hamar helyrebillenti az agy oxigénellátását. Éppen ez okból szokták ajánlani a (nem túl intenzív) testmozgást is - ekkor ugyanis a szívműködés felgyorsul s több oxigént szállít az agyba, valamint felgyorsul a méregtelenítés is. A túlságosan intenzív testmozgás azonban megárthat, jobb a mértékeket és határokat figyelembe venni - de hát mit is beszélünk erről a takarékos mozgású alkoholista futballsztárok országában. Egyáltalán nem javallt viszont a szaunázás - más se hiányzik a dehidratált szervezetnek, ráadásul tágítja az ereket, így azután könnyen kritikus, sőt életveszélyes állapotba kerülhetünk. A mérgező acetaldehid további oxidációját segítheti a cisztein nevű kéntartalmú aminosav, amelyet különösen nagy mennyiségben tartalmaz a tojás - beviteléhez a szalonnás rántotta, a ham and eggs éppoly hatásos lehet, mint megannyi, nyers tojás, méz, citromlé és további egzotikus adalék anyagok összekutyulásából létrejövő házi csodaszer. A szódabikarbóna magától értetődően segít a gyomorirritáció megszüntetésében, az aszpirin pedig gyorsan elmulasztja a fejfájást, viszont ha óvatlanul visszük be, nem eszünk-iszunk hozzá, ráadásul alapállapotban is érzékenyek vagyunk rá, akkor még súlyosbítja is gyomrunk helyzetét. Más fejfájás-csillapítót, mindenekelőtt paracetamolféléket végképp nem ajánlanak a szorgos iváskutatók - ezt ugyanis a másnaposan amúgy is túlterhelt máj bontaná le, akárcsak az alkoholt.
Egy bizonyos módszert kategorikusan elutasít minden szakértő: a kutyaharapást szőrivel, azaz a ráivást, amely nem gyógyít, csak rosszabbá teszi a helyzetet és eltolja a tünetek múlását - több napra elnyújtva így a másnapos fázist. A ráivás propagátorai amúgy jórészt azok, akik amúgy is csak enyhe vagy semmilyen másnapos tünetet sem mutatnak: az ő rendbejövetelüket már nem zavarja néhány gyógysör vagy tojással kombinált Bloody Mary (alias Véres szem) - annál rosszabb és félrevezetőbb példát mutatnak a többieknek!
