Kiállítás - Volt neki szép ruhája - Diana - A Celebration

Gasztro

A vadászat római szűz istennőjének kétségkívül volt pár száz sikerekben gazdag éve, ám mostanság jószerével csak egy sósborszeszfirma ápolja emlékét, s a Diana név láttán ma már aligha ő, s persze nem is Paul Anka 1957-es listavezető slágere jut elsőként az eszünkbe, hanem az a boldogult brit arisztokrata hölgy, aki 1997 nyarán seregnyi paparazzo és egy fatális autóbaleset halálos áldozatává vált. A néhai walesi hercegné mifelénk is szavatolt legendának számít, s habár sosem énekelt a hamvadó cigarettavégről, hangja nem birkózott meg négy teljes oktávval, s még Ernst Marischka sem forgatott filmtrilógiát az életéről, azért magyarországi hírneve bizonnyal birokra kelhet Sisi, Karády Katalin, s akár még Zámbó Jimmy kultuszával is. László Ferenc

A vadászat római szűz istennőjének kétségkívül volt pár száz sikerekben gazdag éve, ám mostanság jószerével csak egy sósborszeszfirma ápolja emlékét, s a Diana név láttán ma már aligha ő, s persze nem is Paul Anka 1957-es listavezető slágere jut elsőként az eszünkbe, hanem az a boldogult brit arisztokrata hölgy, aki 1997 nyarán seregnyi paparazzo és egy fatális autóbaleset halálos áldozatává vált. A néhai walesi hercegné mifelénk is szavatolt legendának számít, s habár sosem énekelt a hamvadó cigarettavégről, hangja nem birkózott meg négy teljes oktávval, s még Ernst Marischka sem forgatott filmtrilógiát az életéről, azért magyarországi hírneve bizonnyal birokra kelhet Sisi, Karády Katalin, s akár még Zámbó Jimmy kultuszával is.

Így hát nyilvánvalóan sikerre van ítélve az a vándortárlat, amely London, Ausztrália és az Egyesült Államok kiállítóhelyei után a kontinensen elsőként most a józsefvárosi mágnásfertály kellős közepén, még közelebbről az előkelő Károlyi-Csekonics Rezidenciában ütött tanyát. A Spencer család által kiválogatott hajdani személyes tárgyak, csecsebecsék és gyémánttiarák, fotók, filmfelvételek s persze ruhák együttese Lady Diana életét és munkásságát hivatott reprezentálni, s a látogatót kecsegtető "tartalmas és felemelő" élmény korántsem csak a szívek hercegnőjének, Anglia rózsájának hazai rajongói számára tűnhet vonzónak. A családtörténetek és életrajzok kandi búvárlója például rögtön az első teremben elmerülhet a Spencer család nő tagjainak századokra visszatekintő históriájában, kezdve mindjárt Sarah Jenynsen, aki ugyan éppenséggel nem volt tagja a nevezett famíliának (csak leánya lett utóbb Spencer-feleséggé), ámde aki Anna királynő bizalmasaként és a spanyol örökösödési háborúban tündöklő Marlborough herceg hitveseként a XVIII. századi Anglia legbefolyásosabb asszonyának számított. A rég letűnt korszakok nőalakjai és családi ékszerei után egyhamar a tiszteletre méltó Diana Frances Spencer gyermekkorában találjuk magunkat, s a főrangú édesapa kedélyes amatőrfilmjei, a kis lady első írásgyakorlatai és széttáncolt balettcipellői mellett szülei válásáról éppúgy - és éppannyi - információt lelünk, mint kedves Mogyoró nevű tengerimalacáról.

A kiállítás láthatólag nem kívánja behatóbban elemezni a tragikus sorsú hercegnő életét, sem ikonná válásának összetevőit, azonban az előhordott anyag így is bőséges alkalmat kínál a morfondírozásra. Mert alighogy Mrs. Russell főzőiskolájának eredményes abszolválásáról és Diana pesztonkai, majd segédóvónői alkalmazásáról értesülünk, máris a fejedelmi lánykérésnél találjuk magunkat, mely lánykérésre, mint értesülünk, a kósza hírekkel ellentétben nem Károly herceg lakosztályában, gyertyafényes vacsora mellett került sor. Az esküvő és a híres-híres uszályos ruha terme után a luxusgardrób következik, amely alighanem a tárlat leginkább figyelemre méltó szakasza. Mert bár a bájos elhunyt világéletében viszolygott attól, hogy divatbábként tekintsenek személyére, azért ütemesen váltott ruháin jól nyomon követhető az haute volée által viselt haute couture alakulásának bő másfél évtizede. Az angol magas szabászat remekeit felváltó nemzetközi modellek, Versace és Lagerfeld mesterművei között pedig már ott leljük a taposóaknák ellen folytatott küzdelem védőmellényes díszöltözékét is, mely egyébiránt Ralph Lauren és Giorgio Armani elkötelezettségét is ékesen bizonyítja.

S innen már egyenes út vezet a hercegnő karitatív és altruista működése felé. A királyi balett patrónája, a változatos jótékonysági akciók védangyala, aki a nemzetközi celebritások közül elsőként érintett meg demonstratív módon, fotóriporterek jelenlétében leprást és (saját jogán nem híres) AIDS-beteget, valóban fáradhatatlan aktivitással ügyködött választott céljai érdekében. A tárlókban közszemlére helyezett tanúságok nemes és folttalanul tiszta egyéniségnek mutatják a királyi családba beházasodó, majd onnan kiváló asszonyt. Talán éppenséggel ennek az emelkedett látogatói benyomásnak a védelmében s a degradációt elkerülendő a kiállítás meglehetős elnagyoltan tárgyalja Diana utolsó éveit. Pedig bármennyire értékesnek fogadjuk is el karitatív tevékenységét, azért ikonná s utóbb legendává válásában legalább ekkora szerepe volt az Andrew Morton közreműködésével véghezvitt dinasztiarengető biliborításnak, válásának meg szerelmi próbálkozásainak, és természetesen tragikus balesetének is. Mindezekről nem vagy legfeljebb rövid utalásokkal beszél a kiállítás, s inkább rögvest a halálesetet követő tömeggyászra és a temetés gyászpompájára összpontosítja figyelmét és figyelmünket. A fagyos udvariassággal kerülgetett brit királyi család, a trónörökös vagy a Károly és Diana megismerkedésének taglalása során rezzenetlenül felemlített Parker Bowles házaspár ilyesformán csak a háttér legmélyéről asszisztálhat a nép hercegnőjének megdicsőüléséhez, ám ennél is zavaróbb lehet, hogy éppenséggel ezek a tapintatosan elmellőzött kényes témák számítanak a legenda egyik főelemét alkotó (s a kiállítás által korántsem vitatott) női mártíromság perdöntő bizonyítékainak. De könnyen meglehet, hogy e hiányt csak a szkeptikus tudósító érzi, hiszen a gyászszertartás képsorait megkönnyező koros hölgy például rajongásában jócskán megerősödve igazítja lépteit az ajándékbolt felé, s mondja messzire hangzó szavakkal: "Egy dianás hűtőmágnest kérek!"

Budapest VIII., Múzeum u. 17., nyitva május 3-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.