Az alábbi cikk nem arról szól, hogy van-e Isten vagy nincs, de biztos vagyok benne, hogy jó sokan lesznek, akik csak ezt a mondatot olvassák el, mert bosszankodnak, hogy kétségbe vonom a Teremtő létét.
Szóval nem Istenről, hanem a csodákról fogok elmélkedni. Most, amikor elkezdem, úgy gondolom, hogy a csodáknak három fajtája van, de mire befejezem lehet, hogy kettő lesz belőlük vagy négy. Amúgy meg ez egy kicsit olyan lesz, mint Stanisław Lem Kiberiáda című könyvéből a valószínűségi sárkányokról szóló történet:
„...a zseniális Cerebron, egzakt módszerekkel boncolgatva a problémát, a sárkányok három faját fedezte fel: a nullás, az imaginárius, és a negatív sárkányokat. Mindezek, amint már említettük, nem léteznek, de mindegyik fajta egészen másképpen nem létezik.”
Azt hiszem, nem csoda (hehh!), hogy a csoda definíciója homályos és önellentmondásos. A magyar Wikipédia szerint a csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében. Az angol szerint viszont olyan esemény, amely nem magyarázható a tudományos ismereteink segítségével – de aztán ennek a definíciónak ellentmondó csodatípusokat is említ. A kínai a józan paraszti ésszel nem megmagyarázható dolgokat nevezné csodának.
Stanisław Lem zseniális Cerebronjának útját követve én ebből azt szűröm le, hogy a csodáknak többféle típusa létezik.
Az első típusú csodák egészen egyszerűek, és mindenki találkozik velük valamilyen formában. Nevezhetjük ezt a csodák gyenge típusának és legközelebb a kínai Wikipédia definícióhoz áll. „Ez lehetetlen!”, „Ezt nem hiszem el!” – mondjuk ezekre. Már-már csoda, ha valaki megüti a főnyereményt a lottón, de hát végülis ez egy-két havonta megtörténik még kis hazánkban is, ha meg az egész világot nézzük, akkor napi esemény. Viszont egyértelműen csodaszámba megy, ha valaki kétszer megnyeri a lottót életében. Csoda az is, ha egy rég nem látott ismerőssel álmodunk, aztán reggel csörög a telefon és ő hív. Vagy ha megérezzük, hogy egy távolban levő ismerősünkkel valami szerencsétlenség történt.
Csoda, hogy 1954-ben alabamai házában a díványon heverő Moody Jacobsot eltalálta a mennyezetet áttörő meteorit, de túlélte a kozmikus ütközést.
Ezek az események azért számítanak csodának, mert agyunk teljesen hibásan méri fel bizonyos típusú események gyakoriságát. Úgy gondoljuk, hogy praktikusan zéró az esélyük, tehát ha mégis megtörténnek, az egy csoda. Egy matematikus, statisztikus valószínűleg sok ilyen eseményt nem tekintene csodának, mert ismeri a véletlen tulajdonságait.
| ||
Egy légköroptikával foglalkozó ember – bár maga is elalél a gyönyörűségtől, de – nem tartja csodának a Nap körül megjelenő mindenféle fényíveket, oszlopokat, melléknapokat, még ha szinte a teljes lehetséges kollekció egyszerre is jelenik meg a havas sípálya felett az égen. És Sanal Edamaruku – akit magyarázata miatt börtön vár hazájában – vizsgálatai szerint a mumbai Krisztus-szobor könnyezése sem igazán csoda, hanem a falban futó szennyvíz csatorna megrepedésének eredménye.
Azaz ezek a csodák tudatlanságunk termékei.
Én nem tudom elképzelni, hogy mi is történt, tehát csodának tekintem. Nagyon sokszor a terület szakértője meg tudja magyarázni, hogy mi van a történések mögött, de az is lehet, hogy nem. Mivel számtalan olyan jelenséget ismerünk, amelyet évszázadokkal ezelőtt még csodának tartottak, ma pedig már az általános iskolás is fújja, hogy mi a mechanizmusa, ezért az ilyenféle hihetetlen eseményeknél is jogosan feltételezzük, hogy valójában nem csodák, csak most még nem tudjuk megmagyarázni, hogy mi is történt.
Nem kell félni, el fogok jutni az igazi csodákhoz, de előtte még összezavarom egy kicsit a vizet egy másik sci-fi író, Arthur C. Clarke híres megállapításával:
„Bármilyen elégségesen fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától.”
Clarke gyakorlatilag azt állítja, hogy a Természetfelettinek tulajdonított csoda nem különbözik az olyan jelenségektől, amelyet egy nálunk jóval fejlettebb civilizáció technológiája idézne elő. Volt jó pár olyan elzárt civilizáció, amely istenként tekintett a felbukkanó európai hódítókra – mivel olyasmiket csináltak folyamatosan, amit ők csodának tartottak. És ekkor még csak pár száz éves technikai különbségről beszélünk. Mit gondolna mondjuk egy több százezer technológiai évnyi távolságban levő Homo erectus arról, hogy repülünk, távolról beszélünk egymással, megjósoljuk az időjárást, a Napot eltüntetjük az égről aztán visszaadjuk, halálos betegeket gyógyítunk meg. Csoda, csoda, csoda minden mennyiségben.
Nem állítom, hogy e második típusú csodák igazán különböznek az elsőktől. Legfeljebb minőségi különbség van köztük, de nem lényegi. Clarke megállapítása szerint viszont e második típus nem különböztethető meg semmiféle módon a harmadiktól. Azoktól a csodáktól, amelyet egy természetfeletti, a természeti törvényektől nem akadályozott Mindenható tenne.
Ha most valaki azzal jön, hogy akkor magyarázzam meg ezt vagy azt az isteni csodát, akkor nem olvasta el rendesen, amit írtam.
A természetfelettivel magyarázni ma egy megmagyarázhatatlan eseményt nem más, mint elfeledkezi arról, hogy pár ezer éve csoda volt egy üstökös megjelenése vagy egy az ellenségre lesújtó istennyi… azaz villám.
Arthur C. Clarke megállapítását olvasva azt hihetnénk, hogy a fejlett idegenek bármit képesek lennének megtenni, amit mi most lehetetlennek tartunk. Pedig ő csak azt állította, hogy amit csinálnak, azt jórészt csodának tekintenénk. De valószínűleg tudnánk olyasmit kérni tőlük, amit nem lennének képesek megtenni. Ebben az értelemben úgy gondolom, hogy tényleg többet tudunk a világról, törvényszerűségeiről, és főleg az azok által előidézett korlátokról, mint amit eleink tudtak. Nagyobb az esélye, hogy egy mai tudós olyan feladatot adjon az idegeneknek, amit nem tudnak végrehajtani, mint a törzs bölcs véneinek.
Egy természetfelettinek persze nem lenne lehetetlen teljesítenie bármilyen feladatot. Már ha egyáltalán szükségét érezné annak, hogy csodák segítségével igazolja létét a szkeptikusok előtt.
De hát miért érezné?
Így aztán ha dühös olvasóm mégiscsak végigrágta magát ezen az elmélkedésen, akkor láthatja, hogy még csak meg se próbáltam cáfolni Isten létét.
