tévéSmaci

Sólyomfonál

  • tévésmaci
  • 2018. június 17.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché találkoztak Néphpel, az tanulságos és előremutató volt. Néph szeretett saját magáról úgy megemlékezni, hogy a Néph, ezért Sztupa és Troché is úgy beszéltek róla. Sztupa például azt javasolta, hogy próbálják felkeresni a Néphet vidéki otthonában. S Sztupa ritkán tévedett, a Néph valóban otthonkájában fogadta őket, amit ne keverjen össze senki a nagymutter hasonnevű darabjával, annál valamivel tájegységibb jellegű. A Néph meg is mutatta Sztupának és Trochénak vonatkozó gardróbját, tele volt Bermuda nevű gatyákkal és Harvard Fitness feliratú ujjatlan holmikkal. Sajna a rögtönzött prezentáció nem tartott sokáig, a Néph unta el előbb. Menjünk ki a szabadba, a Néph mindig a szabadban érzi jól magát, mert szabadnak született, s a szabadságvágya is magas fokú: mivel kínálhatlak meg benneteket? – fogta tegezőre. S Sztupa menten rávágta, amit a kézikönyvben olvasott, tudniillik, valami erőssel! Troché bosszankodott kicsit, nem lehet az ilyet kottából játszani, különben is elhatároztuk, hogy nem bratyizunk, tisztán tanulmányi és haszonszerzési célja van a látogatásunknak, ezért is jöttünk vonattal, az álca végett. A tanácselnök is a fasznak küldte ki a kocsiját (Polski Fiat 125) értünk az állomásra? Megannyi kérdés, de a Néph nem adott a kicsire, erős paprikát töltött mindhármuknak, itt cseppfolyósítják a szomszéd faluban, nem az a kimondott KGST-szabvány, ha GOST-tal próbálnánk összevetni, a ruszkik is kiborulnának, de már ezt itta az ükapám is, nem is volt soha beteg, pedig csúnyán meglőtték a Piave alatt. Sztupa egy pillanatig azt hitte, hogy az valami nemesebb szerv, de Troché halacskázó kézmozdulatát elértve rájött, hogy folyó. A második paprika uthán aztán megeredt a Néph nyelve.

Pénteken (18-án) tarthatunk egy német napot, úgyis közeleg valahol egy sörfesztivál. A Cinemax
2-n lesz este fél kilenckor a Toni Erdmann című közismert vígjátékuk, amit a szórakoztató filmezés Mesut Öziljének tudnánk nevezni. Ezért inkább érdemes kivárni a hajnali 3-at, amikor Werner Herzog Woyzeckjéhez lehet szerencsénk a fő Cinemaxon, s ha már szóba került, Klaus Kinski nevezett Mesutot is simán eljátszaná azzal a két gülü szemivel, szerintem focizni is tud annyira. De ki játszaná Eva Mattest? Marozsán Dzsenifer vagy Jakabfi Zsanett?

Szombaton az HBO 3-on immár teljesen szokottnak mondható binge-watching keretében este kilenctől vasárnap reggelig élvezhetjük A szolgálólány meséjének komplett első évadát, ami testvérek között is tíz rész, sebaj, a második évad hosszabb lett. Aki elunja a kissé nyilván gyermeteg izé, disztópiát, ezt a szót legalább annyira szeretem, mint a wuxiát, csak ebben nem ugranak fel helyből a háztetőre, viszont nem is kell naponta locsolni. Nos, aki tehát ráun, már éjjel egy után válthat a Cinemaxra, ahol a politikai krimi csakis a 70-es években létező műfajával randizhat: A vizsgálat lezárult, felejtse el! De a legjobb kétségkívül az, hogy a Filmbox konkrétan fél három előtt öt perccel előszed egy ifjúsági, mondhatni gyerekfilmet! Az Orheim században a tata elviszi a dedeket a nehézvíz csatájának összes helyszínére, én nagyon bírom, de akkor is!

Vasárnap hab a tartárra: V. Schlöndorff kománk szolgálólánya mesél a Film Mánián. Mikor, mikor? 2.40-kor. Az ördög nem alszik, tévézik.

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?