KOmplett

52/28. Erich Kästner

Vajon A két Lottit, netán a Három ember a hóbant, esetleg az Emil és a detektíveket hajigálták a nácik takaros halmokba, hogy elégessék őket mint a német szellemiséggel ellentétes alkotásokat? Korántsem. Kästner Fabian – Egy moralista regénye című remekművének jutott ez a sors.

Egy új regény finisében

Már másfél hete írok mint a megszállott, és ez alatt a másfél hét alatt többet haladtam, mint október óta – amikor legutóbb tudtam elvonulni alkotni – bármikor. És itt, a csendben, valahogy meg is nyugodtam, letisztultabbak lettek a gondolataim. Élek a gyanúperrel, hogy egy-egy ilyen elvonulás nem csak a regényírók lelkére van jó hatással.

52/27. F. Scott Fitzgerald

Csak azért nem ciki bevallani, hogy először pusztán Salinger miatt olvastam el A nagy Gatsbyt, mert azt vettem észre, hogy elég sokan vagyunk így ezzel. Azt is bevallom, első, szinte felületes olvasásra nem is értettem, mitől remekmű ez, az író többi könyvében kerestem a választ. De vissza kellett térjek A nagy Gatsbyhez, újra és újra.

Internet nélkül

A kerti pagodában ülök egész nap, körülöttem hatalmas örökzöldek, ha felnézek, közöttük a vízre látok. A tóba nyúló földnyelvre nem ajánlatos éjjel kisétálni, mert akkor jönnek inni és dagonyázni a vaddisznók. A fák között szarvasborjak sasszéznak, egy macska besétál mellém, majd még egy, a kutyák elzavarják. Van itt minden, mint az édenkertben. Mínusz internet.

52/26. Truman Capote

Gnóm volt, borzasztó, idegesítő. Elbűvölő volt, a fényképezőgép szerelmes volt belé, és ő maga is mindenkit „elcsábított”, aki a közelébe került. Fontos volt számomra, hogy éppen a 26. héten, az év – és a projekt – közepén írjak arról a szerzőről, akit a leginkább rokon léleknek érzek.

Csak átmeneti tünet a jókedv?

Pár napja még vidám leveleket dobtam szét, hogy milyen csodás az élet. Reggelik és vacsorák az erkélyen, esti séták, ilyesmik, valóban mintha a meleg kissé enyhítette volna az alaprosszat. Aztán jött, ami szokott. De lehet, hogy csak elmúlt a mániás szakasz…

52/25. Baricz Kati

Fotográfusként ismerjük, én is így ismertem meg. Aztán egyszer, még 2010-ben felkértek, nyissam meg egy kiállítását Keszthelyen, és az esemény után kaptam tőle egy könyvet, a Természetem címűt. Ez áll a belső címlap alján, zárójelben: „Ha el tudod olvasni, megérdemled…” Elolvastam, többször is. És szerintem többen megérdemelnénk.

Szilas Rita (La Masni) és a Gépírónők

Minden oda-vissza hat, ezt nem győzöm figyelni és értékelni. Legutóbb Szilas Ritával működtem együtt. Illetve először benne kezdtek el működni kortárs írónők szövegei, amiből először táskák, majd visszafelé szövegek születtek…

ArtBasel, 2012

Ma volt az idei ArtBasel VIP-nyitónapja. (Illetve még annak is az első napja, mert idén két zárt nyitónapot is szerveztek.) Nem lehet elég korán érkezni – mi három körül estünk be, ilyenkor már rengeteg műtárgyat eladtak. Ez a két nap ugyanis erről szól.

52/23. Georg Trakl

Beteg volt, alkoholista, kábítószeres, a saját testvérébe volt szerelmes. Ha nem tudnám, ki ő, a róla készült portrékat nézve megijednék. Igaz, a versei sem a megnyugtató, léleksimogató fajtából valók. Hatalmas, esszenciális költészet az övé. Mióta megragadott, nemhogy nem enged el: belém kúszott, átitatott, a véremmé vált.

A jó mint a katasztrófa biztos előjele?

Mindig utáltam a mondást, amit főképp a nagymamámtól hallottam gyerekkoromban, ha féktelen jókedvem volt. „A vesztedet érzed.” Eleinte nem is értettem. De mélyen belém ivódott, hogy ha valami fantasztikusnak (netán csak nem teljesen reménytelennek, csüggesztőnek, életveszélyesnek) tűnik, akkor utána menetrendszerűen bekövetkezik a bukás.

52/22. Emily Brontë

Emily a tragikus sorsú három lány közül a középső. Irodalmi tehetsége először versírásban mutatkozott meg, de nem a versek tették ismertté a nevét. Az Üvöltő szelek az írónő egyetlen regénye, melyet Ellis Bell álnéven jelentett meg 1847-ben. A korabeli kritika a bonyolult regényszerkezetet vegyes érzésekkel fogadta, de a mű később bejárta az útját: alapregény lett, nagy klasszikus, amit mindenki más miatt szeret.

Az eligénytelenedésről

Ha valaki költözködik, nemigen marad ideje önmaga csinosítgatására, ráadásul egy ponton túl a célszerszámok is (teszem azt hajsütő, körömlakklemosó stb.) hiányoznak hozzá. A törülközők elkezdenek fura szagokat árasztani, de ki már nem cseréljük őket, mert minek… Másfél hete a felmosócuccokat is elpakoltuk, marad a sár… És ez még csak a kezdet.