Nem azt mondom, hogy a szorongások teljesen elkerültek az elmúlt két hétben, mert hát jó volt az idő, és valahogy jobban viselem őket. Persze a nagy hőség kiborított, ha utcára kellett mennem, de a lakásban, zárt helyen elviselhető volt, máshová meg, főleg emberek közé – igen ritkán megyek.
Kezdek arra tippelni, hogy nem igazán segít semmi. Minden trükköt bevetettem, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt eszem, letiltottam magamat a folyamatos pizzarendelésről is, hátha. Facsarom a citrusleveket, mint aki megőrült – a költözésnél előkerült egy remek elektromos prés is, többek között ezért. (Meg a turmixgépem is, csodás vitaminkoktélokat lehet csinálni, hűs joghurtba bele a bogyós gyümölcsöt, éden. Hétvégén egy új finomságot is kóstoltam: egrest, málnát, epret meg ami eszünkbe jut, vágjunk apró darabokra, csapjuk bele a gépbe, és várjuk meg, míg elég pépesek lesznek, majd a masszát öntsük papírpoharakba, és be a fagyasztóba. Minden fagyinál jobb lesz, az biztos.)
Sok halat nyomok, vitaminokkal tömöm magam, többek között a jótékony magnéziummal, az idegek miatt, ugye. Hadrendbe állítottam a gyógynövényeket is a kedély érdekében, illetve a levertség ellen. Már több hónapja szedem az árulkodó nevű Remotiv extrát, ami egyébként orbáncfűből készül, csipegetem, mint egy szorgos tyúk a Valerianat. Bár ma olvastam, hogy az sem olyan ártalmatlan, hiszen kialakulhat a valerianizmus nevű betegség, mint mellékhatás – azaz ugyanúgy addikttá tesz, mint bármilyen gyógyszer. Eddig a macskagyökértől nem féltem, kár volt megnéznem a betegtájékoztatót, mert ami kialakulhat, az nálam ki is alakul. Megrendeltem egy természetgyógyásztól tinktúra formájában is, talán úgy jobban hat, majd beszámolok. Citromfű- és levendulatea-koktélokat gyártok – kancsónyi mixeket, megbolondítva zöld teával, hogy alapban az egész szervezetem egyensúlyban legyen, mert elég lelombozó arra gondolnom, hogy hopp, egyszerre csak az idegeim helyre pattantak, de akkor meg a szervezetem esik atomjaira, amitől majd újra depressziós leszek…
Azzal, hogy erkélyeken cigizem, úgy érzem, kimentem a szabadba, nem egész nap a négy fal között ülök, ami ugye a rosszkedv melegágya. Az ágy amúgy meleg tényleg, de ugyanúgy vonz, mint eddig, legjobban akkor érzem magam, ha elnyel egészen. A szemlekötés mellett most már a füldugó is játszik, hogy egyetlen apró zaj se zavarhasson – egészen szexi látvány vagyok lefekvés előtt és után…
Tudom jól, hogy az álmok is ekkor támadnak, de még mindig jobb a rémálmaimmal küzdeni, azok megfejtésén töprengenem, mint az egyéb (és egyre nagyobb) egzisztenciális és érzelmi, kapcsolati problémáimon. Pár napja én voltam az egyetlen, aki nem ébredt fel éjjel a viharra, a Frontin és a füldugó verhetetlen védőfal a környezet ellen. Viszont a mai eső kikerülhetetlen volt, hiába feküdtem le délután, hogy pár óra szunyókálással kibekkelem. Néztem a hirtelen szürkévé váló utcát, és az életemre gondoltam, hogy pont ilyen: már-már elhiszem, hogy kiszínesedett, hogy alig látszanak az árnyékok, és akkor váratlanul, tessék, oda minden. Persze lehet, hogy még nem állt át a szervezetem, hogy még kell egy kis idő, míg a sok egészséges dolog és a tömény napfény embert formál belőlem. De félek, hogy addigra meg már megint jön a tél, és akkor meg úgyis mindegy…
