KÖNYVMELLÉKLET

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Könyv

Wittgenstein óta tudjuk: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. A svéd, már-már coelhói szerepre törő Backman mindennek dacára hallgatás helyett tesz egy kísérletet arra, hogy elbeszélje a lehetetlent. Zavaros története emlékezésről, elengedésről, szeretetről, félelemről, na meg a halálról szól. Egy apa búcsúzik a fiától, egy nagyapa az unokájától. Nem egyszerű búcsú, ezért is kusza a történet, mert nagyapó tudata előbb feladja a harcot, mint a teste, olyanná válik „az agya, mint egy kihunyóban lévő csillag”. Az elbeszélést a szerző saját bevallása szerint sem a nyilvánosságnak szánta, „nem azért írtam meg mindezt, hogy elolvassák”, nem véletlenül nehéz értelmezni, összerakni a mozaik darabkáit. Ám, ha már úgy alakult, hogy könyv lett gondolatai rendszerezéséből, nem ártott volna még egy kicsit tovább rendszerezni. Kínossá, okafogyottá válik ugyanis mindaz, amit el akar mondani. Megkapó jelenetek sorát tárja elénk esetleges összefüggésekkel, miközben nem áll távol tőle a szépelgés. Hol nagyapó agyában kószálunk, hol a valóság részletei sejlenek fel. Újra fiatal, és halott feleségének ifjúkori énjével táncol, fia gyerekmását okítja, győzködi, imádott unokájával beszélget, vagy egy kórházi szobában találja magát, amelynek a közepére valaki felvert egy zöld sátrat. Egy morcos öregúr képe jelenik meg, akinek a jácint illata a karácsonyt idézi, aki egész életében a számok bűvöletében élt, és míg saját fiára nem jutott elég ideje, addig unokájával pótolja, amit lehet, amíg még lehet.

A könyvnek az az egy mentsége, hogy szeretettel van megírva.

Fordította: Bándi Eszter. Animus, 2017, 87 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.