A jeles német erdész A fák titkos élete című elhíresült könyve után most az erdőben és a ház körül élő állatok viselkedését elemzi. Ebből a szempontból többet is ad, mint amennyit a cím ígér, hiszen új munkájában sokat foglalkozik az állatok kognitív képességeivel, intelligenciájával. Kiindulópontja szerint helytelen, ha az állatokat is a magunk megmérésére kitalált, moralizáló kategóriákkal minősítjük, vagy éppen szűkre szabott szempontjaink szerint beskatulyázzuk – mondjuk, vélt hasznosságuk, bájuk, kedvességük alapján. A könyv fejezetei úgyszólván lazán összefűzött kis tárcák, amelyek rendre az ember és az állat közötti virtuális határvonalat próbálják átértelmezni, némely esetben áthelyezni. A szerző élete javát az immár utakkal és házakkal sűrűn behálózott természetben tölti, remek megfigyelő, jól ismeri a témájában végzett kutatásokat, ráadásul megvannak az ötletei arra is, milyen irányba kellene folytatni azokat. A tőle megszokott gördülékeny stílusban megírt, szellemes könyvében sok-sok meghökkentő vagy éppen szellemes meglátás mellett jócskán találunk gondolatébresztő (és vitatható) hipotéziseket is. Szinte megelőlegezi az ezekkel kapcsolatos ellenvetéseket, de kitart amellett, hogy érzelmi, morális vagy kognitív normáink néha az állati viselkedés megértésében is hasznosak lehetnek. Tanulságosak azok a gondolatai is, melyek az épített környezethez alkalmazkodó, néha urbanizálódó állatokról szólnak: az aszfaltdzsungel mélyén talán tényleg békében élhet egymás mellett ember és állat.
Fordította: Balázs István. Park, 2017, 231 oldal, 3490 Ft
