KÖNYVMELLÉKLET

Peter Wohlleben: Az álla­tok érzelmi élete

  • - barotányi -
  • 2018. január 7.

Könyv

A jeles német erdész A fák titkos élete című elhíresült könyve után most az erdőben és a ház körül élő állatok viselkedését elemzi. Ebből a szempontból többet is ad, mint amennyit a cím ígér, hiszen új munkájában sokat foglalkozik az állatok kognitív képességeivel, intelligenciájával. Kiindulópontja szerint helytelen, ha az állatokat is a magunk megmérésére kitalált, moralizáló kategóriákkal minősítjük, vagy éppen szűkre szabott szempontjaink szerint beskatulyázzuk – mondjuk, vélt hasznosságuk, bájuk, kedvességük alapján. A könyv fejezetei úgyszólván lazán összefűzött kis tárcák, amelyek rendre az ember és az állat közötti virtuális határvonalat próbálják átértelmezni, némely esetben áthelyezni. A szerző élete javát az immár utakkal és házakkal sűrűn behálózott természetben tölti, remek megfigyelő, jól ismeri a témájában végzett kutatásokat, ráadásul megvannak az ötletei arra is, milyen irányba kellene folytatni azokat. A tőle megszokott gördülékeny stílusban megírt, szellemes könyvében sok-sok meghökkentő vagy éppen szellemes meglátás mellett jócskán találunk gondolatébresztő (és vitatható) hipotéziseket is. Szinte megelőlegezi az ezekkel kapcsolatos ellenvetéseket, de kitart amellett, hogy érzelmi, morális vagy kognitív normáink néha az állati viselkedés megértésében is hasznosak lehetnek. Tanulságosak azok a gondolatai is, melyek az épített környezethez alkalmazkodó, néha urbanizálódó álla­tokról szólnak: az aszfaltdzsungel mélyén talán tényleg békében élhet egymás mellett ember és állat.

Fordította: Balázs István. Park, 2017, 231 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.