Könyv

Fordított világok

Kis vidéki villa csendes kerttel, a házban könyvek és képek. A balatonfüredi fordítóházról kevesen tudnak, pedig a magyar irodalom közvetítőinek átmeneti otthona kultúránk egyik legfontosabb helye. Akkor is az, amikor nem tartanak benne jelentős európai konferenciát - most viszont éppen erről volt szó.
  • Urfi Péter
  • 2009. április 30.

A megszállott

Sopron neológ főrabbijának fiaként látta meg a napvilágot, aztán katona, 1919-ben a Vörös Hadsereg városparancsnoka, emigráns és éhező Bécsben, debreceni koporsókészítő, majd Mikes Lajos hirtelen felfedezettje, zsidó, aki megtagadta zsidóságát és tévútnak vélte az asszimilációt. De a végén neki is megnyílt Buchenwald táborának kapuja.
  • Bán Zoltán András
  • 2009. április 30.

Vértolulás a könyvpiacon - Árrés, a háború istene

Jelentős visszaesés várható a könyvpiacon. A terjesztők veszteségeik jelentős részét a kereskedelmi árrés emelésével a kiadókra próbálják hárítani. Az összeütközés a hétvégi Budapesti Könyvfesztivált is izgalomban tartotta. Bogár Zsolt
  • Bogár Zsolt

Hallgatni bronz - Enrique Vila-Matas: Bartleby és társai

Egyszerre kéne több csapáson elindulnom, s mivel ez nem megy, a két fő irány - 1. a nálunk jószerint ismeretlen szerző; 2. a könyv a maga sajátos posztmodern műfajával - helyett egy harmadikkal kezdek: a világ irodalma magyarul. Összességében (és messziről, összehúzott szemmel nézve) nincs okunk sem szégyenre, sem panaszra, a klasszikus törzsanyag és a kortárs irodalom jó része is elérhető magyar nyelven, megbízható vagy kiváló fordításban, de ha elégedett hátradőlés helyett előrehajolunk, és közelebbről vizsgáljuk a dolgot, akkor tátongó lyukak ötlenek szemünkbe. Ezért a barcelonai illetőségű Vila-Matas inkább érdekes, mint jó esszéregénye terjedelmes hiánylistaként is olvasható.
  • Bori Erzsébet
  • 2009. április 23.

Siralmas ének - Niall Ferguson: A világ háborúja - A gyűlölet évszázadának története

Niall Ferguson a negyvenes éveiben járó, azaz a szűkebb szakmán belül viszonylag fiatalnak számító skót történész már eddig is számos nagy sikerű könyvvel, s számtalan nagy vitát kiváltó, néha szándékoltan provokatív és nem is mindig a történettudomány terrénumába tartozó felvetéssel hívta fel magára a figyelmet. Szerteágazó érdeklődésére jellemző, hogy éppúgy otthon van a pénztörténetben, mint a háborúk s a nemzetközi politika rejtelmeiben. S miközben a nemzetközi diplomácia vagy nagy birodalmak titkait kutatja, mellékesen geopolitikai kockázatelemzést végez egy nemzetközi hedge fund számára, a Channel 4-nak készített, általában aktuális könyvein alapuló folytatásos történelmi leckéi pedig rendre felbukkannak magyar tévéadók programján is. Első könyvei a Rothschild család szerteágazó históriáját tárták fel, ebből már majdnem logikusan következtek pénztörténeti munkái (utolsó, tavalyi könyvében ismét visszatért a pénz témájához, de már a világgazdasági krízis tükrében), később az első világháború történetével és tanulságaival foglalkozott behatóan. A brit és amerikai birodalom felemelkedéséről és hanyatlásáról szóló értekezései kapcsán sokan (elsősorban baloldali szerzők) vádolták birodalmi nosztalgiával és az imperializmus rehabilitálásával: mindehhez tudnunk kell, hogy Ferguson az úgynevezett kontrafaktuális történetírás (a sokak által kárhoztatott "Mi lett volna, ha" típusú elbeszélések) mestere, s amúgy is lényéből fakadóan revizionista, amennyiben a történettudomány "jól bevált", sztereotip ideáinak felülvizsgálatáról van szó. Ferguson egyik legmeghökkentőbb gondolatkísérletében azt vizsgálja, mi lett volna, ha a brit birodalom az első világháborúban inkább bölcsen hagyja nyerni a németeket: szerinte a hipotetikus eredmény egy német irányítású, demokratikus Európa, ahol nem tud gyökeret verni sem a bolsevizmus, sem a fasizmus/nácizmus - ráadásul közben a brit birodalom is megőrzi hatalmát és erejét.

Élete, regénye - Szilágyi Zsófia: A továbbélő Móricz

"Bajszos, őszinte magyar ember, aki nem visel álarcot, nem alakoskodik. Megírja, megmondja" - sommázza új tanulmánykötetének egy helyén Szilágyi Zsófia a közkeletű Móricz-kép középponti elemét, az álarctalanság álarcát, amelyhez természetesen az ösztönös alkotó toposza, s persze tekintélyes adag parasztesszencia is hozzáadódik. Erős, régente meggyökeresedett képzet dekonstruálásába fogott hát Szilágyi, amikor - néhány friss irodalomtörténeti vizsgálódáshoz kapcsolódva - eleddig szemérmesen mellőzött életrajzi adalékok, máig kiadatlan vagy éppen kipontozással finomított szövegek elemzésével közelített a magyar irodalmi panteon szent bentlakójához. S noha a tanulmányok több ponton is a legbensőbb magánügyek terepén kutakodnak, az intimpistás öncélúság veszélyét szerencsésen elkerüli a szerző, tárgyalja bár a Móricz kézzel írt feljegyzéseit tartalmazó (vagyis az író általános praxisától, az írógéphasználattól tüntetően elkülönített), azonban könyvtárggyá formált Tükör-kötetek szöveghelyeit, akár Csibe és apuka, vagyis Litkei Erzsébet és Móricz adoptálássá szépített testi szerelmét.

Montázsváros - Kerékgyártó Béla (szerk.): Berlin átváltozásai

Aki valaha járt Berlinben, átérezhette a középpont hiányát, azt, hogy ez a város valójában szinte átláthatatlanul sok enklávéból áll, melyek között a teret üres vagy éppen lepattant ipari épületekkel teleszórt zónák, vasúti sínek, föld feletti U- és S-bahn-járatok, váratlanul előbukkanó kiskertzárványok szabdalják szét, s hogy ez a szakadozott városszövet mindig képes új és új meglepetést okozni. "Berlin az ellentmondásos történelem, ellentmondásos mértékek, formák és terek lelkesítő montázsa"- mondta Daniel Libeskind, az 1999-ben megépült berlini Zsidó Múzeum építésze. Olyan város, amelyben minduntalan felfeslik a történelem szövete, s láthatóvá válnak azok a különböző szerepek, melyeket a város időről időre betöltött. Ahogy Kerékgyártó Béla, a kötet szerkesztője írja, a brandenburgi tartományi központ kiemelkedése az 1700-as években kezdődött; kezdetben Poroszország fővárosa, a birodalom egyesítése után német császári központ, a XX. század elején modern világváros, Hitler vízióiban és építészeti elképzeléseiben világfőváros volt, a II. világháború után pedig egészen a fal 1989-es ledöntéséig a kettéosztott város abszurd szerepét töltötte be.

Nyílt lapokkal - Jann S. Wenner-Joe Levy (szerk.): Rolling Stone interjúk

Negyvenkét évvel ezelőtt San Francisco hatalmas, zenés elmegyógyintézetként üzemelt, ezért aki néhány napra megszakította az LSD-utazást, két lehetőség közül választhatott: lelép a városból, vagy világra szóló karriert csinál. Jann S. Wenner az utóbbi mellett döntött, bár nehezen hinném, hogy amikor megjelentette az első Rolling Stone Magazine-t, létezett volna üzleti terve, marketingstratégiája vagy bármi egyebe a lelkesedésen kívül. Ellenben jókor volt jó helyen, ami általában elég ahhoz, hogy sajtó- vagy bármilyen történelmet írjon a szerencsés kiválasztott.
  • - legát -
  • 2009. április 23.

Wolf Haas: HALOTTAK FELTÁMADÁSA

c. bűnregényében a gyilkolászás (melynek már módszere is eredeti: halálra fagyasztás a síliften!) mozgatórugója a távoli múltban gyökerez, de ezen nem vagyunk meglepve, hisz annyi klasszikus krimiben van ez így - az évtizedek múltán vett bosszú az elrontott életért mint motívum és motiváció. Nem hőkölünk vissza az incesztuson sem, ha egy jó gyomrú szerző igazán erős indítékot keres, a családon belüli szerelem úgyszólván kézenfekvő. Hát még Freud hazájában! Már az se lenne kis dolog, ha Haas nem tenne mást, mint összehoz e paraméterekkel egy épkézláb sztorit. De a Halottak feltámadása nem csak ezért remek olvasmány. D. Harangozó Aranka
  • D. Harangozó Aranka
  • 2009. április 23.

Ross Macdonald: FEKETE PÉNZ

"Az ég egyik csücskében halvány kis hold függött, mint ujjlenyomat az ablaküvegen." Nos, az ilyen hasonlatok miatt olvassuk szívesen a Chandler (és persze Hemingway) iskolájába járt úgynevezett hardboiled szerzők bűnregényeit. Persze - és ebben szintén Chandler Marlowe-jának utóda - tömény macsó-baromságokat is kapunk az egyes szám első személyű elbeszélőtől, Lew Archertól, Macdonald állandó magándekásától.
  • - banza -
  • 2009. április 23.

EDWARD DOUGLAS: JACK, AZ ÉLETMÛVÉSZ

A magyar cím egy kicsit szépít, az eredetiben ugyanis Jack Nicholson mint "a nagy csábító" szerepel, és Douglas biográfiája is elsősorban a színész lepedőakrobataként elért teljesítményével foglalkozik. E tárgyban számos fontos, bár többnyire más Nicholson-biográfusoktól származó információval szolgál a szerző, például megtudhatjuk, hogy 1955 környékén az akkoriban épp a Metro-Goldwyn-Mayer postázójában dolgozó pályakezdő egy csajozási kísérlet alkalmával "elsült a nadrágjába".
  • - kg -
  • 2009. április 23.

Egy nemzet születése - Cormac McCarthy: Véres délkörök avagy vörös alkony a nyugati égen

A "gyerek" 14, amikor világgá megy - nevelődési regénybe illő korban vág hát neki a vadnyugatnak (a pontos idő 1847), de sem az út, sem az úton szembejövő emberanyag nem nevel. Mindkettő mással van elfoglalva: az út az úttal, az azon közlekedők pedig - Mexikóba átránduló szabadcsapatok és indiánt üldöző skalpvadászok, törvényesek és törvényen kívüliek - a nyereségvágyból elkövetett előrehaladással. Hosszú vándorlása során a gyerekre véren és mocskon túl semmi sem tapad, még csak arcot, nevet sem kap a szűnni nem akaró tűzkeresztségben. Tűrhetetlen állapot ez, különösen egy főhős számára,
  • - köves -
  • 2009. április 23.