Colin Dexter: Az utolsó busz Woodstock felé (Morse felügyelő rejtélyes esetei)

  • - borz -
  • 2009. április 23.

Könyv

A brit televízióban 1987 óta fut (rendszertelenül) a Morse felügyelő sorozat, amelyben a krimit az "ibuszos" filmmel egyesítő, világszerte elterjedt zsáner egyik úttörőjét tisztelhetjük (a Midsomer gyilkosságok, a szicíliai Montalbano vagy a velencei Brunetti felügyelő - mind későbbiek).
A brit televízióban 1987 óta fut (rendszertelenül) a Morse felügyelõ sorozat, amelyben a krimit az "ibuszos" filmmel egyesítõ, világszerte elterjedt zsáner egyik úttörõjét tisztelhetjük (a Midsomer gyilkosságok, a szicíliai Montalbano vagy a velencei Brunetti felügyelõ - mind késõbbiek). Morse inspektor Oxfordban és környékén vitézkedik, a jó nevû Temze-völgyi Rendõrkapitányság kötelékében. A tájegység és a nagy múltú egyetemi város nem utolsósorban patinás (és mûpatinás) kocsmáiról s az ott mért történelmi sörökrõl nevezetes, nem csoda hát, hogy a lokálpatrióta Morse egyik megkülönböztetõ jegye a sörivás, úgy szolgálatban, mint szolgálaton kívül, de nem veti meg a brandyt, a sherryt és a whiskyt sem, egyáltalán, kínálhatja bárki, bármikor, bármilyen alkoholnemûvel, õ sosem mond nemet. A highbrow egyetemi népséget és a sznobokat, akikkel pedig gyakran akad dolga mûködési területén, megveti - amiben a legkevésbé sem hátráltatja saját sznobizmusa. Elég csak annyit közölnünk róla, hogy tûzpiros Jaguarral nyomul, és nagy rajongója Wagnernek, a klasszikus irodalomnak, a keresztrejtvénynek, s a szõrözésig menõ megszállottja a nyelvhelyességnek.

Ami Morse magyarországi jelenlétét illeti, a tévésorozat már túl van a 30. epizódon, a Story csatornán látható, de gyakorlatilag élvezhetetlenné teszi a rettenetes szinkron. Most könyv alakban is elindult az egy tucat regénybõl álló folyam (a könyvek száma hússzal kevesebb, mint a filmeké); Colin Dexter szövege hasonlíthatatlan jobban járt Katona Terézia fordításával, mint a tévészinkronnal.

Perfact-Pro, 2008, 216 oldal, 1995 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.