EDWARD DOUGLAS: JACK, AZ ÉLETMÛVÉSZ

  • - kg -
  • 2009. április 23.

Könyv

A magyar cím egy kicsit szépít, az eredetiben ugyanis Jack Nicholson mint "a nagy csábító" szerepel, és Douglas biográfiája is elsősorban a színész lepedőakrobataként elért teljesítményével foglalkozik. E tárgyban számos fontos, bár többnyire más Nicholson-biográfusoktól származó információval szolgál a szerző, például megtudhatjuk, hogy 1955 környékén az akkoriban épp a Metro-Goldwyn-Mayer postázójában dolgozó pályakezdő egy csajozási kísérlet alkalmával "elsült a nadrágjába".
A magyar cím egy kicsit szépít, az eredetiben ugyanis Jack Nicholson mint "a nagy csábító" szerepel, és Douglas biográfiája is elsõsorban a színész lepedõakrobataként elért teljesítményével foglalkozik. E tárgyban számos fontos, bár többnyire más Nicholson-biográfusoktól származó információval szolgál a szerzõ, például megtudhatjuk, hogy 1955 környékén az akkoriban épp a Metro-Goldwyn-Mayer postázójában dolgozó pályakezdõ egy csajozási kísérlet alkalmával "elsült a nadrágjába". A biográfusi szemhatárra igencsak jellemzõ e bocsánatos malõr felemlegetése, az efféle tájékoztatások ugyanis a továbbiakban is sokat árnyalnak a háromszoros Oscar-díjas ágy- és pályaképén. Douglas sokat hivatkozik Nicholson zûrös családi viszonyaira (csak felnõtt fejjel jött rá, hogy akit az anyjának hitt, valójában a nagyanyja volt, valódi anyját pedig világéletében a nõvéreként ismerte), és nem maradnak kiaknázatlanul az ezekbõl adódó pszichológiai összefüggések sem. De a filmtörténet is megkapja a magáét (Douglas sûrûn támaszkodik Peter Biskind hírhedt könyvére, a hetvenes évek Hollywoodját ízekre szedõ Easy Riders, Raging Bullsra), és sikerül a dugást is filmtörténeti kontextusba helyeznie, mert mint kiderül, a sztárok azért szoktak rá a manökenekre, mert Hollywood a 70-es, 80-as években "hátat fordított a szépségnek". A végére maradt a hazai gondozású sztárbiókból elmaradhatatlan játék. Kedves olvasó: kit sejt a könyvben szereplõ nevek, "Peter Rolle", "Robert Corman", "Tommy Richardson", "James Earl James", "Candice Berger" és "Mice Nichols" mögött?

Fordította Stefanovits Péter. Kelly Kft., 2009, 347 oldal, 2980 Ft

* és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.