Montázsváros - Kerékgyártó Béla (szerk.): Berlin átváltozásai

Könyv

Aki valaha járt Berlinben, átérezhette a középpont hiányát, azt, hogy ez a város valójában szinte átláthatatlanul sok enklávéból áll, melyek között a teret üres vagy éppen lepattant ipari épületekkel teleszórt zónák, vasúti sínek, föld feletti U- és S-bahn-járatok, váratlanul előbukkanó kiskertzárványok szabdalják szét, s hogy ez a szakadozott városszövet mindig képes új és új meglepetést okozni. "Berlin az ellentmondásos történelem, ellentmondásos mértékek, formák és terek lelkesítő montázsa"- mondta Daniel Libeskind, az 1999-ben megépült berlini Zsidó Múzeum építésze. Olyan város, amelyben minduntalan felfeslik a történelem szövete, s láthatóvá válnak azok a különböző szerepek, melyeket a város időről időre betöltött. Ahogy Kerékgyártó Béla, a kötet szerkesztője írja, a brandenburgi tartományi központ kiemelkedése az 1700-as években kezdődött; kezdetben Poroszország fővárosa, a birodalom egyesítése után német császári központ, a XX. század elején modern világváros, Hitler vízióiban és építészeti elképzeléseiben világfőváros volt, a II. világháború után pedig egészen a fal 1989-es ledöntéséig a kettéosztott város abszurd szerepét töltötte be.

Aki valaha járt Berlinben, átérezhette a középpont hiányát, azt, hogy ez a város valójában szinte átláthatatlanul sok enklávéból áll, melyek között a teret üres vagy éppen lepattant ipari épületekkel teleszórt zónák, vasúti sínek, föld feletti U- és S-bahn-járatok, váratlanul előbukkanó kiskertzárványok szabdalják szét, s hogy ez a szakadozott városszövet mindig képes új és új meglepetést okozni. "Berlin az ellentmondásos történelem, ellentmondásos mértékek, formák és terek lelkesítő montázsa"- mondta Daniel Libeskind, az 1999-ben megépült berlini Zsidó Múzeum építésze. Olyan város, amelyben minduntalan felfeslik a történelem szövete, s láthatóvá válnak azok a különböző szerepek, melyeket a város időről időre betöltött. Ahogy Kerékgyártó Béla, a kötet szerkesztője írja, a brandenburgi tartományi központ kiemelkedése az 1700-as években kezdődött; kezdetben Poroszország fővárosa, a birodalom egyesítése után német császári központ, a XX. század elején modern világváros, Hitler vízióiban és építészeti elképzeléseiben világfőváros volt, a II. világháború után pedig egészen a fal 1989-es ledöntéséig a kettéosztott város abszurd szerepét töltötte be.

A tanulmánygyűjtemény egy előadás-sorozat hozadéka, így bármilyen érdekfeszítő, mégis magán viseli ennek hátrányait. Mivel egyes tervezett írások nem készültek el, nem kapunk teljes képet a városról (fájóan hiányzik egy elemzés például a város XVIII. századi vámhatárát "újrahasznosító" berlini fal urbanisztikai szerepéről), a képanyag szűkösségén nem feltétlenül segítenek az irodalomjegyzékben jelzett hivatkozások, a közölt tanulmányok színvonala pedig egyenetlen - egy részük az iskolai prezentációs formát követi, s akad olyan, amelyik oly mértékben szakmai, hogy csak erős idegzetű építészhallgatóknak ajánlott. Az összkép mégis továbbgondolandó és izgalmas.

Egy marginális épülettípus, a passzázs kapcsán elmélázhatunk az áruházak vagy a mostanság oly divatos bevásárlóközpontok közötti összefüggésekről, a "velünk élő történelem" gondolatát követve például a Friedrichstrassenpassage további sorsáról - a félig lebombázott épületben ma a házfoglalók egyik első csoportjának kommercializálódott "jogutódja", a Tacheles művészeti központ üzemel -, s arról, hogy vajon miért is vegetál még mindig egyetlen passzázsunk, a budapesti Párizsi udvar. Rácsodálkozhatunk, hogy nem előzmény nélküli a Hitler által megálmodott megalomán városátépítési terv, a Germánia, s hogy a vezérnek köszönheti Berlin, hogy folyópartjai és nagy zöldterületei a mai napig beépítetlenül maradtak. Az egyik legérdekesebb elemzés éppen a Harmadik Birodalom építészeti programja nyomán mutat rá arra, hogy az építészet politikai erő is egyben - a túlzott méretek, a reprezentatív és szakrális, s egyben színpad- és díszletszerű épületek valójában olyan erőt sugárzó fegyverek, melyek hatására az egyéniség és az egyediség szükségszerűen feloldódik a megfélemlített és hipnotizált tömeglétben. Irigykedve konstatálhatjuk, hogy a szinte porig rombolt város nyugati részének újjáépítésekor éppen a múlttal való szembenézés jegyében, majd az egyesülés után a város szövetének helyreállításakor milyen különböző és nyilvánosan megvitatott stratégiákat alkalmaztak, hogy a városvezetők, az építészek és a lakók érdekei miként csaptak, majd jobb esetben csiszolódtak össze az urbanisztikai elképzelések, tervek és vágyak alapján. Hogy miként képes egy kormányzati épület - a Bonnba költöztetett parlament, majd a "helyreállított" Reichstag - a demokratikus és átlátható döntésfolyamatot reprezentálni, s hogy milyen fontos szerepük van egyes negyedek (például Kreuzberg) esetében a bázisdemokrácián alapuló, a lakók igényeit szem előtt tartó megoldásoknak. (Az ebből a szempontból is sajnos igen elmaradott Budapesten üdítő kivétel a szlömösödő VIII. kerületi Magdolna-negyedben tavaly átadott, volt kesztyűgyárból kialakított kulturális központ épülete.)

Kitűnő elemzés olvasható a háború utáni - a házak díszítőelemeit eltüntető - homogenizáló újjáépítések ellenében létrejött mozgalom, az alternatív megoldásokat felvonultató Nemzetközi Építészeti Kiállítások (IBA) történetéről, továbbá arról, hogy milyen befektetői/építészeti/várostervezési szempontok ütköztek össze 1989 után az egyik leendő városközpont, a Potsdamer Platz helyreállításával/újjáépítésével vagy a kelet-berlini építészeti örökséggel kapcsolatban. Ez utóbbi vitában olyan elvek küzdöttek meg, mint a kolonizáció versus identitás (gondoljunk csak a kelet-berlini Köztársasági Palota lebontásával kapcsolatos dühödt konfliktusokra), a történelmi szimulációs modell (elrettentő magyar példa az Újlak városrész Patyomkin-faluvá züllesztése) és a strukturális rekonstrukció, melynek során nem egyes épületek, hanem az épülettömbök által megteremthető kommunális térképzet válik elsődlegessé.

A kötet legnagyobb erénye mégis az, hogy a Berlin urbanisztikai feltérképezésében tapasztalható hiányok további kutakodásra csábítják az olvasót, aki ezután talán értőbb szemmel fordul fővárosunk épületei felé is. A szürkeség panoptikuma mögött itt is sok-sok réteg rejtőzik - s a mi történelmünk is van olyan terhelt, hogy akár egyes épületek kapcsán beszéljünk róla.

Typotex, 2008, 352 oldal, 4800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.