"Az ég egyik csücskében halvány kis hold függött, mint ujjlenyomat az ablaküvegen." Nos, az ilyen hasonlatok miatt olvassuk szívesen a Chandler (és persze Hemingway) iskolájába járt úgynevezett hardboiled szerzõk bûnregényeit. Persze - és ebben szintén Chandler Marlowe-jának utóda - tömény macsó-baromságokat is kapunk az egyes szám elsõ személyû elbeszélõtõl, Lew Archertól, Macdonald állandó magándekásától. Például ezt: "A könnyen kaphatók mindig bajjal járnak: frigidek vagy nimfomániásak, skizofrének vagy pénzéhesek vagy alkoholisták, néha mind egyszerre. Csinos ajándékcsomagolású lényük gyakran bizonyul házi készítésû bombának vagy arzént rejtõ karamellának." Az ilyesfajta szentenciák szerencsére kivételesek; a regény a már megszokott Macdonald-féle szerkezetben mûködik, középpontjában pénzes, látszólag oké, valójában annál szakadékosabb (két) családdal, kissé ibseni dramaturgiával, melynek lényege, hogy a múlt bûneiért többnyire az utódok bûnhõdnek, de õk aztán igen derekasan. "Csupa vérzés, csupa titok, / Csupa nyomások, csupa õsök", hogy még Adyt is idecitáljuk a zsenik közül, ám ennél találóbban aligha jellemezhetnénk a könyv alaphangulatát. Archer, ha nem is a moralitás gáncs nélküli lovagjaként, de azért némi, csak a legritkább esetben kínosan ható erkölcsi fölénnyel bolyong ebben a szörnyszülöttekkel teli társaságban. Ami ezúttal kevésbé sikerült, az a társadalomábrázolás, a miliõ rajza. Ezzel együtt is klasszikus bûnregény, filmszerûen pergõ, fordulatos, és nem avítt, noha eredetileg 1965-ben jelent meg.
Fordította Gy. Horváth László. Európa, 2009, 329 oldal, 2200 Ft
****
