Ross Macdonald: FEKETE PÉNZ

  • - banza -
  • 2009. április 23.

Könyv

"Az ég egyik csücskében halvány kis hold függött, mint ujjlenyomat az ablaküvegen." Nos, az ilyen hasonlatok miatt olvassuk szívesen a Chandler (és persze Hemingway) iskolájába járt úgynevezett hardboiled szerzők bűnregényeit. Persze - és ebben szintén Chandler Marlowe-jának utóda - tömény macsó-baromságokat is kapunk az egyes szám első személyű elbeszélőtől, Lew Archertól, Macdonald állandó magándekásától.
"Az ég egyik csücskében halvány kis hold függött, mint ujjlenyomat az ablaküvegen." Nos, az ilyen hasonlatok miatt olvassuk szívesen a Chandler (és persze Hemingway) iskolájába járt úgynevezett hardboiled szerzõk bûnregényeit. Persze - és ebben szintén Chandler Marlowe-jának utóda - tömény macsó-baromságokat is kapunk az egyes szám elsõ személyû elbeszélõtõl, Lew Archertól, Macdonald állandó magándekásától. Például ezt: "A könnyen kaphatók mindig bajjal járnak: frigidek vagy nimfomániásak, skizofrének vagy pénzéhesek vagy alkoholisták, néha mind egyszerre. Csinos ajándékcsomagolású lényük gyakran bizonyul házi készítésû bombának vagy arzént rejtõ karamellának." Az ilyesfajta szentenciák szerencsére kivételesek; a regény a már megszokott Macdonald-féle szerkezetben mûködik, középpontjában pénzes, látszólag oké, valójában annál szakadékosabb (két) családdal, kissé ibseni dramaturgiával, melynek lényege, hogy a múlt bûneiért többnyire az utódok bûnhõdnek, de õk aztán igen derekasan. "Csupa vérzés, csupa titok, / Csupa nyomások, csupa õsök", hogy még Adyt is idecitáljuk a zsenik közül, ám ennél találóbban aligha jellemezhetnénk a könyv alaphangulatát. Archer, ha nem is a moralitás gáncs nélküli lovagjaként, de azért némi, csak a legritkább esetben kínosan ható erkölcsi fölénnyel bolyong ebben a szörnyszülöttekkel teli társaságban. Ami ezúttal kevésbé sikerült, az a társadalomábrázolás, a miliõ rajza. Ezzel együtt is klasszikus bûnregény, filmszerûen pergõ, fordulatos, és nem avítt, noha eredetileg 1965-ben jelent meg.

Fordította Gy. Horváth László. Európa, 2009, 329 oldal, 2200 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.