Zelenszkij másik arcáról ír a Washington Post

  • narancs.hu
  • 2023. május 14.

Külpol

Az ukrán elnök állítólag a Barátság kőolajvezeték felrobbantását is javasolta, hátha tönkremegy a magyar gazdaság.

A Washington Post amerikai lap a birtokába került titkos hírszerzési dokumentumok alapján arról ír, hogy bár az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij a nyilvánosság előtt nyugodt, sztoikus államférfi, a zárt ajtók mögötti tárgyalásokon „egy agresszív ösztönökkel rendelkező vezető” benyomását kelti.

A cikket a 444 szemlézi.

Arról van szó benne, hogy Zelenszkij Ukrajnája a nyugati országok kormányainak bizalmát döntően azzal nyerte el, hogy szorongatott helyzetében a segítségül kapott fegyvereket a saját határain belül használja az oroszok ellen, hadserege nem támad oroszországi területeket. A nem nyilvános tárgyalásokon azonban – a kiszivárgott és a Pentagon által nem vitatott dokumentumok alapján – Zelenszkij sokkal agresszívebb fellépést javasolt: orosz falvak bombázását, határ menti orosz települések elfoglalását, és szeretne nagyobb hatótávolságú fegyvereket, amelyekkel Oroszország határain belül lévő célpontokat lehet lőni. 

A lap szerint január végén javasolt ilyen támadásokat, azzal a céllal, hogy jobb pozíciókat szerezzen Oroszországgal szemben. 

Az amerikai titkosszolgálatnak – legalábbis a Washington Post szerint – arról is tudomása van, hogy február közepén Zelenszkij Julija Szvridenko miniszterelnök-helyettessel tárgyalva azt javasolta, robbantsa fel az ukrán hadsereg a szovjat időkben épült, Magyarországnak kőolajat szállító Barátság-vezetéket, hogy azzal tönkretegyék „Orbán Viktor valószínűsíthetően orosz olajra épülő iparát”. Ezt a megjegyzését a hírszerzési tisztviselők úgy értelmezték, hogy az ukrán elnök dühében fogalmazott meg „túlzó, értelmetlen fenyegetéseket”. 

A Washington Post megkérdezte Zelenszkijt is, hogy tényleg javasolta-e, hogy az ukrán hadsereg orosz területeket foglaljon el. Az ukrán elnök ezt kitalációnak minősítette, de azt is mondta, fenntartja a jogot arra, hogy országa védelmében szokatlan taktikát alkalmazzon.  „Ukrajnának minden joga megvan ahhoz, hogy megvédje magát, és ezt meg is tesszük. Ukrajna nem szállt meg senkit” – mondta Zelenszkij.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.