Schilling Árpád: Ma Erdő Péter a legnagyobb bunkó ebben az országban

  • Schilling Árpád
  • 2015. szeptember 6.

Magyar termék

A menekülő ember a kereszténység ikonja. Aki nem fogad be egy menekülő embert, az pogány.

Azt, hogy Orbán egy geci, már eddig is tudtuk. Hazánk első embere azt gondolja népéről, hogy beszari és értelmetlen emberek vagyunk, akik csak arra jók, hogy Vajna Timi kényelmét biztosítsák.

Erdő Péter tovább megy ennél. Szerinte mi még arra is alkalmatlanok vagyunk, hogy Vajna Timi kényelmét biztosítsuk. Mi állatok vagyunk, akik nem írnak és nem olvasnak, egyszerűen csak zabálnak meg basznak.

Hát hogy a büdös úristenbe lehet az, hogy a magyar katolikus egyház feje szerint a kereszténység, aminek legfontosabb üzenete, hogy hajolj le az elesettért, nem tehet semmit, ha Orbán Viktornak az jól jön politikailag?

Szóval, kedves olvasó, ne reménykedj. Itt vagy bunkó lehetsz, vagy geci.

Ha egyik sem vagy, akkor nem lehetsz magyar, úgyhogy kotródj, amerre látsz.

A menekülteknek ezt az egyszerű képletet úgy sikerült megérteniük egy hét alatt, hogy egy szót sem beszélnek magyarul.

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.