A Rossz versek is esélyes lehet az Európai Filmdíjra

  • MTI
  • narancs.hu
  • 2019. augusztus 20.

Mikrofilm

Reisz Gábor filmje is jelölést kaphat.

Reisz Gábor Rossz versek című filmje is bekerült az Európai Filmdíjra jelölhető alkotások válogatásába – derült ki az Európai Filmakadémia (EFA) keddi közleményéből.

Vállalja, hogy klisékből dolgozik és középszerűségről mesél

Vajon meddig fog még „így jönni" Reisz Gábor? No, nem mintha panaszkodnánk, még egy darabig jöhet, mert a mai magyar harmincas generáció kissé híján van az épkézláb közérzetfilmeknek. Kritikánk a Rossz Versekről.

Átlagban másfél hetente kikészülök egy-egy híren

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan egy kisfilm árából készült, de egy egész generáció ismert magára benne. A Rossz versekkel a rendező szintet lépett: rendes költségvetésből dolgozott és a főszerepet is magára osztotta.

Az idei válogatásban 31 ország 46 filmje szerepel, amelyeket az EFA testülete és meghívott szakértők válogattak ki.

A következő hetekben az Európai Filmakadémia több mint 3600 tagja szavaz a filmdíj legfontosabb kategóriáinak – a legjobb európai film, rendező, színész, színésznő és forgatókönyvíró – jelöltjeiről.
A jelöléseket november 9-én hirdetik majd ki Sevillában, a győztesekről nyolctagú zsűri dönt. A díjakat pedig december 7-én Berlinben adják át.

Reisz Gábor filmjének olyan vetélytársai lesznek, mint például a német Eva Trobisch All Good című alkotása, az orosz Kantemir Balagov filmje, a Beanpole, a francia Francois Ozon alkotása, a By the Grace of God vagy a lengyel Agnieszka Holland filmje, a Mr. Jones.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.