Tévésorozat

Sorra szegte meg kora nőkre vonatkozó írott és íratlan szabályait

Mikrofilm

Volt földbirtokos, iparos, utazó és főként szerető... Kritika a Gentleman Jack című sorozatról.

Sally Wain­wright, Halifax városának tévés krónikása a Happy Valley és a Last Tango in Halifax fiktív történetei után a település valós történelmébe mélyesztette fogát. Bár saját kútfőből sem esik nehezére az árnyalt és szövevényes sorsú hősnők megrajzolása, ezúttal nem is kellett a fantáziájára hagyatkoznia.

A kalandos életű Anne Lister az 1800-as évek elején élt Halifaxben. Földbirtokos, iparos, utazó és szerető – sorra szegte meg kora nőkre vonatkozó írott és íratlan szabályait: maga szedte be bérlői tartozását, a birtokán szénbányát nyitott és egymás után csábította el a környék és Európa asszonyait. Titkosírással írt naplót vezetett, és 1834-ben „feleségül vett” egy gazdag nemeslányt (sok történetíró ezt tartja Nagy-Britannia első nők között kötött frigyének).

Wainwright pattogós sorozatot írt a filmre kívánkozó életről, állandó színésznője, Suranne Jones pedig végtelen életörömmel és szemtelenséggel kelti életre a rebellis Listert (gyakran kitekint és elmagyarázza aktuális csábításának mechanizmusát).

false

 

Fotó: HBO

Jonest ugyanolyan élvezet nézni, ahogy túljár a gaz szénkufárok eszén vagy épp a szende Sophie Rundle-t igyekszik kibeszélni az alsószoknyájából. Író és színész mindketten érzékenyek Lister életfelfogásának ellentmondásaira (szomjazza a szabadságot és a nők egyenlőségét, miközben arisztokrata toryként süket a parasztság panaszaira).

Egyetlen rendkívüli emberen és a halifaxi mikrokozmoszon keresztül feltárul a kor ipari forradalma, a nemek közti viszonyok állapota, földesúr és bérlő hierarchiája.

A Gentlemen Jack kifinomult és stílusos mulatság.

Az HBO műsorán


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.