Visszatér Daniel Day-Lewis, hogy fia filmjében szerepeljen

  • narancs.hu
  • 2024. október 4.

Mikrofilm

A három Oscar-díjas színész a 2017-es Fantomszál után jelentette be visszavonulását.

„Vonalat akartam húzni. Nem akartam, hogy egy újabb projekt ismét beszippantson. Egész életemben arról pofáztam, hogy be kellene fejeznem a színészkedést – nem tudom, ez a mostani miért volt más, de a késztetés, hogy befejezzem gyökeret vert bennem, ez pedig kényszerré vált” – fogalmazott Daniel Day-Lewis 2017-ben a W Magazine-nak adott interjújában arról, miért fejezte be a színészi karrierjét. Nem mondhatni, hogy előtte munkamániás lett volna. Projektjei között jellemzően több évet is kihagyott: a Fantomszál előtt utoljára az öt évvel korábbi Lincolnban játszott, 2000 óta pedig tizenhét év alatt összesen hat filmben tűnt fel. Jim Sheridan, aki három filmben is dirigálta őt (A bal lábam – Christy Brown története; Apám nevében; A bunyós), nemes egyszerűséggel azt mondta: „Daniel utál színészkedni!” Az ír író-rendező szerint viszont hiába ment szünetre, eddig mindig sikerült visszacsábítani őt egy izgalmas karakterrel, egy jó sztorival vagy egy ígéretes rendezővel.

Valószínűleg ezúttal is hasonló a helyzet: a hírek szerint ugyanis Day-Lewis hét év után kész visszatérni a vászonra fia, Ronan Day-Lewis rendezői debütálása kedvéért. Az Anemone című dráma az apák, a fiaik és a testvérek közötti kapcsolatokat, valamint a családi kötődések dinamikáját vizsgálja. Ugyan ez lesz Ronan első filmje, de művészkörökben nagyon jól cseng a neve: elismert festőnek számít, aki most októberben Hong Kong-i kiállításával lép ki a nemzetközi porondra. Projektjéhez apja mellett is sikerült válogatott neveket megnyerni: a filmet a Kivérző szerelem és a Saint Maud operatőre, Ben Fordesman fényképezi majd, a jelmeztervező (Jane Petrie) A koronából, a díszlettervező (Chris Oddy) pedig az Érdekvédelmi területből érkezik.

Mint az Indiewire megjegyzi, a hír mindössze hat hónappal azután érkezett, hogy a már emlegetett Jim Sheridan egy interjúban megerősítette: Daniel Day-Lewis még csak nem is gondolkozik azon, hogy visszatérjen. „Azt mondja, végzett. Pedig én továbbra is igyekszem meggyőzni. Annyira jó lenne ismét dolgozni vele. Remek lenne látni a visszatérését, hiszen annyira kiváló színész” – nyilatkozta. Sheridan szerint a mai streamingkorszak sem hozta meg a színész kedvét: megnyitja valamelyik streamingplatformot, ahol hétezer dolog közül választhat, de igazából ezek egyike sem jó. Ezért is ért mindenkit meglepetésként, hogy Day-Lewis mégis úgy döntött, visszatér. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.