Távol áll tőlem, hogy visszanyúlva a magyar sajtó legrosszabb hagyományaihoz, elkezdjek a népi internetre hivatkozva mások által készített mémeket szemlézni, de most kénytelen vagyok kivételt tenni az alábbi műalkotással. Sokkal jobban ugyanis lehetetlen látványossá tenni azt, amit a magyar kormányzat kommunikáció szinten bemutat az elmúlt hónapokban.
A szöveg változásai mellett talán nem annyira feltűnő, de fontos: a teljesen kifestett és felparókázott bohóc már nem Orbán Viktor, hanem Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter. A Fideszben nagy hagyománya van ezeknek a dolgoknak: a főnök dolga az olyan jó hírek (copyrighted!) bejelentése, mint hogy az állam képes kifizetni a szerződésben vállalt kamatokat azoknak, akiknek jár, ám az olyan kellemetlen igazságok ismertetése, mint hogy Donald Trump hatalomra jutása talán nem biztos, hogy az univerzum csúcsára repíti Magyarországot, rámarad szerencsétlen Gulyásra. Mondhatnánk, hogy szar munka a főnök helyett bohócnak öltözni, de hát adatrögzítőként is szar dolgozni, csak azért nem jár évente 54 millió forint.
A magyar kormány talán még azért is drukkolt, hogy ne Donald Trump nyerje meg az amerikai választást, hiszen az az alapállás, amibe hazudják magukat, igazából akkor működik, ha mindenki ellenük van: a liberális mainstream, a brüsszeli elit, a demokraták, a háttérhatalom, illetve ezek változó arányú keveréke.
A Fidesz kommunikációs géniuszai viszont elkövették azt a hibát tavaly, hogy tőlük szokatlan módon konkrét célt tűztek ki az ország sorsának jobbra fordulásának feltételéül.
Az, hogy Donald Trumpnak kell megnyernie a 2024-es amerikai elnökválasztást, közel sem olyan jól elmaszatolható kijelentés, mint például Gyurcsányék most már tényleg végleges legyőzése, Brüsszel meg- vagy Soros leállítása. Donald Trump ugyanis megnyerte a választást, úgyhogy az egyszeri magyar szavazó joggal várhatta a 2010 óta kisebb-nagyobb elánnal ígért Magyar Aranykort. Bár a Fideszben annyira azért senki nem volt hülye, hogy túlzottan részletezze, pontosan milyen típusú fellendülésre is számít Trump második hatalomra jutása esetén, így is érzékelhető az a zavar, ami már-már a koronavírus kezdete óta látott nettó balfaszkodásra emlékezteti a nézőt. Mert persze elő lehet adni az „Orbán-Trump szövetség” nagy sikereként, hogy tőlünk sokezer kilométerre beszántották az esélyegyenlőségi programokat, a „megnövekedett mozgástér” miatt pedig végre nyíltan fasisztoid intézkedéseket is bevezethetünk különösebb dorgálás nélkül, azt biztosan nem túlzás feltételezni, hogy a régi Jobbiktól behúzott náci szavazókon kívül nem csak ideológiai sikerekre számítottak a kormánypárti szavazók.
Hogy mire is számítottak pontosan, azt persze homály fedi, de hát a kormányprogramok nélküli teljhatalom országában ez általában úgyis menet közben derül ki. Most is menet közben derült, de az elég kevés azt látva, hogy közben Donald Trump büntetővámjai hazavághatják a győri autóipart, vagyonokat buktak el különböző szektorok képviselői, ráadásul határozottan úgy tűnik, ez nem is csak valami erős blöff, hanem a maga módján átgondolt reform. Hogy biztosan nem erre számítottunk, azt jól mutatja az Orbán bohócjelmezét szintén előszeretettel viselő Szijjártó Péter külügyminiszter, aki már több körben is kifejtette, hogy a „brüsszeli bürokraták” hibája, amiért nem tárgyaltak előtte Trumppal – bizonyára a vámbuliban szintén érintett pingvineknek is tárgyalnia kellett volna beállíni a „seggnyaló” országok közé, ahogy azt a saját zsenialitásától eltelt amerikai elnök jellemezte vélhetően a magyar közeledést is –, majd azt is megtudtuk, hogy az európai válaszra is nemmel fog szavazni a magyar kormány, hiszen itt most tárgyalásra és stratégiai nyugalomra van szükség. És persze, azóta már meg is mondta Szijjártó Péter, hát hogyne látta volna előre ezt a zseniális húzást egyedül ő! Szó van tehát még állítólagos egyeztetésekről is az amerikaiak és a magyarok közt, amivel mi majd nagyon jól fogunk járni, de hát azt is nehéz elhinni úgy, hogy az ország nagy barátjának gondolt Fehér Ház határozottan kijelentette, hogy a Magyarország korrupciós helyzetéről szóló bírálatokat nem David Pressman vagy a demokraták mondták tollba, hanem a jelenlegi adminisztráció találta őket elég erős oknak az Európára kivetett vámokra.
De van itt még valami: republikánus és demokrata szenátorokból álló csoport egy olyan szankcióscsomagot terjesztett elő, amivel Oroszország mellett azokat az országokat büntetnék, amelyek orosz olajat, gázt, vagy uránt vásárolnak. A tervezet szerint ezekre az országokra 500 százalékos vámokat vetne ki az Egyesült Államok, ha Vlagyimir Putyin orosz elnök nem hajlandó jóhiszemű tűzszüneti tárgyalásokat folytatni Ukrajnával, vagy megszegi a már érvényben lévő megállapodást. Azt talán nem is kell mondani, hogy Magyarország annyira ezek közé tartozik, hogy mostanra az orosz gáztól való függés a Fidesz identitásának alapvető része lett, amiről nincs az a népirtás vagy átverés, amiért hajlandó lenne lemondani. Igen, ez is lehet a sokdimenziós sakkjátszma része, ahogy az is, hogy végül is az oroszokra kivetett esetleges újabb szankciókat is támogathatjuk: Szijjártó Péter Londonban mondta el, hogy „Budapest támogathatja a nyugati szankciókat, amennyiben azok Donald Trump Ukrajnával kapcsolatos békestratégiájának részét képezik”.
Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy teljesen más dolgok történnek, mint amit a magyar kormány tagjai jósolnak, de azon sem ütközhetünk meg olyan nagyon, ha múltbeli történésekről sem mondanak igazat. Az viszont egészen új szint, ahogy próbálnak kapaszkodni az események után: miközben Donald Trump a hivatalba lépése óta talán ki se ejtette a száján Orbán Viktor nevét, a mi kormányunk továbbra is Orbán-Trump-szövetségről beszél, miközben a Szijjártó-Gulyás-Orbán Balázs szupertriónak naponta kell valahogy elmagyarázni, hogy Donald Trump a magyarokat – és bárki mást – a legkevésbé sem figyelembe vevő rendeletei furmányos módon ennek a világrengető szövetségnek a részei. Igaz, hogy ebből a szövetségből most is egyedül Orbán Viktor nyert valamit ténylegesen – jól eladható történetet Magyarországon –, még azt a szerencsétlen Rogán Antalt sem tudták levenni hónapok alatt a szanckiós listáról frissen odavetett szívességként úgy, hogy már a diverzitás szó eltüntetése is eszébe jutott valakinek a kormányzati honlapokról. Mindeközben az Egyesült Államok vezetése épp kvázi gyarmatosítani készül Ukrajnát cserébe a védelemért, gázvezetékekkel meg ásványkincsekkel együtt, mellékesen bevallott célként fogalmazta meg a republikánus vezetés többször is, hogy Európa inkább tőlük vegyen energiát a továbbiakban. Tehát nagyjából az történik, mint amivel Orbán Vátesz miniszterelnök úr és szinkronhangjai a demokrata kormányt vádolták a 2022 óta folyamatosan.
Normális esetben
ennek a töredékéért elkészültek volna a kék hátterű kormányzati plakátok Donald Trump szükséges megállításáról,
de az elég furcsán venné ki magát azok után, hogy a Fidesz univerzum annyira belelovalta magát az évek során a trumpizmusba, hogy még beiktató bulit is szerveztek neki a Szabadság téren. Kormányunk ilyen-olyan úton még pénzt (persze közpénzt) is ölt Donald Trump győzelmébe, ez volt az alapja annak a gondolatnak, hogy most már tényleg mindjárt kinyílnak előttünk az ajtók. Arra ezek szerint nem számítottak, amit mindenki látott: hogy Trump és a teljes adminiszrációja nem érdekelt különösebben Európa ügyeiben, egy alig tízmilliós ország törpe méretű gazdasága pedig egyszerűen nem számíthat egy olyan tranzakiókban gondolkodó ügyeskedőnek, mint az amerikai elnök.
Most, hogy lassan tényleg csak arra a szerencsétlen „brüsszeli bürokrata” rétegre lehet mutogatni a magyar siker aljas gáncsolójaként, legalább annak örülhetünk, hogy egyvalami biztos: a Fidesz politikusai továbra is úgy érzik, Oroszország megbízható partnerük. Lassan az utolsó.
