Olvasói levél

Sodródó világok

Magyar Narancs, 2012. május 3.

  • 2012. június 10.

Olvasói levelek

Sziasztok! Örömmel olvastam Barotányi Zoltán írását a kontinensvándorlásról és Wegenerről. A cikkbe egy kicsi hiba csúszott, amit szeretnék kijavítani.

Magyarország valóban két kisebb kontinensdarabon (terrénen) helyezkedik el, a déli részt Tisza Egységnek, az északit Észak-Pannon Egységnek nevezik. A két egység határának régebben valóban az említett Zágráb-Zempléni (Zágráb-Hernád) vonalat gondolták, de a mai álláspont szerint a terréneket a kissé eltérő lefutású Közép-magyarországi-vonal választja el. További jó munkát kíván:

Kiss Ada, geológus

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.