Magyarország valóban két kisebb kontinensdarabon (terrénen) helyezkedik el, a déli részt Tisza Egységnek, az északit Észak-Pannon Egységnek nevezik. A két egység határának régebben valóban az említett Zágráb-Zempléni (Zágráb-Hernád) vonalat gondolták, de a mai álláspont szerint a terréneket a kissé eltérő lefutású Közép-magyarországi-vonal választja el. További jó munkát kíván:
Kiss Ada, geológus
A magasabb adókulcs bevezetését a Tisza az egymilliárd forint feletti vagyon adóztatásával bekkelné ki, ami elsőre jól hangzik, valójában azonban több sebből vérzik.
Az Európai Unió átlagát tekintve, vásárlóerő-paritáson számolva a nyugat-romániai megyék – Szatmár kivételével – megelőzték az összes kelet-magyarországi és dél-alföldi térséget. Békést még a legszerényebb értékekkel rendelkező Szatmár is. Nagyobb a nyugat-romániai megyék növekedési potenciálja, itthon alig van beruházás, az innováció pedig szinte a nullával egyenlő.
A kormánypárt már megint olyan dolgokat kérne számon közszereplőktől és a társadalomtól, aminek a saját emberei is csak a legritkábban felelnek meg.
Háború, háború, háború, Brüsszel, Ukrajna, háború – ezek maradtak a Fidesz jelszavai, amely egykor három szobát, három gyereket és négy kereket ígért Magyarországnak. Most csupán fenyegetőzik, és azzal ijesztgetik a választókat, hogy vagy rájuk szavaz az ember, vagy meghal.
Ha van zenekar, amely a Beatles munkásságából a pszichedelikus indiai vonulatot tette magáévá, az a Kula Shaker. A magyar fül számára hülye nevű angol együttes szívesen használ egzotikus keleti hangszereket, és a szövegeket néha szanszkrit nyelven szólaltatja meg Crispian Mills frontember.
Petőcz András egy 1990-es jegyzetében írta Erdély Miklósról, hogy valójában nem halt meg, mert tanítványaiban él tovább, így az őt vállalók közösségének sikerei valójában az ő sikerei.
Az adaptáció interpretáció. Ebben a tekintetben nem találhatunk semmi kivetnivalót Emerald Fennell Üvöltő szelek-feldolgozásában.
Horesnyi Balázs kopott ajtókból álló, labirintusszerű díszlete, a színpad előterében egy kis tóval, a színpad közepén egy hatalmas függőággyal, amelyben fekszik valaki, már a nézőtérre belépve megelőlegezi a csehovi hangulatot. A zöldes alaptónusú, akváriumszerűen megvilágított játéktér világvégi elveszettséget és tehetetlenséget sugall, jelezve, hogy belépünk az ismert csehovi koordináta-rendszerbe. Szabó K. István rendezése azonban tartogat néhány meglepetést.
Egy képzeletbeli, „ideális” családban a lehetőségekhez mért legjobb anyagi és érzelmi környezetben felnevelt gyerekek évtizedekkel később „visszaadják”, amit kapnak: gondoskodnak az idős szüleikről. Csakhogy a valódi családok működése nem minden esetben igazodik az elvárt képlethez.
