Olvasói levél

Sodródó világok

Magyar Narancs, 2012. május 3.

  • 2012. június 10.

Olvasói levelek

Sziasztok! Örömmel olvastam Barotányi Zoltán írását a kontinensvándorlásról és Wegenerről. A cikkbe egy kicsi hiba csúszott, amit szeretnék kijavítani.

Magyarország valóban két kisebb kontinensdarabon (terrénen) helyezkedik el, a déli részt Tisza Egységnek, az északit Észak-Pannon Egységnek nevezik. A két egység határának régebben valóban az említett Zágráb-Zempléni (Zágráb-Hernád) vonalat gondolták, de a mai álláspont szerint a terréneket a kissé eltérő lefutású Közép-magyarországi-vonal választja el. További jó munkát kíván:

Kiss Ada, geológus

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.