A gyulai vasútállomás felújításáról szóló hazugságok, avagy adalékok a Viharsarok leszakadásához

Publicisztika

Felfüggesztették és tartaléklistára helyezték a gyulai vasútállomás felújítását – jelentette be csütörtökön a helyszínen Görgényi Ernő (Fidesz-KDNP) polgármester. Kínos, hogy bár a korábbi diadalittas bejelentések szerint már régen el kellett volna készülni a projektnek, vagy legalábbis el kellett volna kezdeni a beruházást, ennek ellenére máig egy kapavágás sem történt. Ezt a nagy semmit nevezte most a polgármester „tartaléklistának”. Azaz, hogy oda került. Már ígéret sincs semmire.

Négy nap híján 600 napot késtek a bejelentéssel. Már ha komolyan vesszük azt az érvet, hogy a nem éppen a vasúti közlekedés csomópontjában lévő gyulai vasútállomás felújításának elmaradását tényleg azért halasztották most a végtelen időbe, mert 2022. február 22-én Putyin megtámadta Ukrajnát. Görgényi mostani – menteni a menthetőt típusú – érvelése szerint a felújítás a MÁV forráshiánya miatt került tartaléklistára, a felfüggesztést pedig egy kormányhatározat írta elő, amelyet az orosz-ukrán háború kitörése után hoztak létre, az állami beruházások felülvizsgálata céljából. Hogy értsük: nem a jogállamisági aggályok miatt az EU-ból nem érkező pénzek és nem a magyar kormányzat elhibázott – az inflációt gerjesztő, az államháztartási hiányt és az eladósodottságot nagy mértékben növekvő – gazdaságpolitikája, hanem az ukrajnai háború az egyetlen és kizárólagos oka a beruházás elhúzódásának. Magyarán: nincs pénz. Fejlesztésre sem.

S hogy eddig mennyit csúszott a projekt? Valójában bőven többet 600 napnál, megvan az tíz év is! Hogy számszerűsítsük, úgy 3600 napot. Megírtuk korábban, hogy az első, a gyulai vasútállomás felújításáról szóló bejelentést még 2013-ban (!) tette meg Alt Norbert (Fidesz-KDNP) alpolgármester. Akkor közhírré tette: hamarosan kezdődik a lepukkant állapotban lévő állomásépület felújítása. Egy évtizede tehát azt ígérte, hogy 2014 végére elkészül a beruházás. A bejelentést nem követte hiteles tájékoztatás. Vagyis annak a ténynek a közlése, hogy nem sikerült dűlőre jutnia a városnak a beruházó MÁV Zrt.-vel, így lekerült a projekt a napirendről – erről a valós hírről már „elfelejtették” tájékoztatni a helyi közvéleményt. Amit elhallgatunk az nincs is, vagy hazudnak, mert elhallgatják, hogy fordult a kocka? – merülhet fel a kérdés.

 
A gyulai vasútállomás ma
Fotó: A szerző felvétele

Majd kilenc év hallgatás után és éppen a 2022-es országgyűlési választási kampányhajrájában Görgényi az újabb országgyűlési mandátumra hajtó fideszes Kovács Józseffel állt a gyulai vasútállomás lerobbant szocreál épülete elé, hogy függetlenül a korábbi, minden alapot nélkülöző bejelentéstől, újabb nagy „ígéretet” tegyen. Elmondták, hogy 2022 nyarán elkezdődik az állomás felújítása, jövő nyárra visszakapja monarchiabeli kinézetét. A kampányeseményen nem szóltak arról, hogy a bejelentés fényében hogyan kell értékelni a 2013-as hasonló, de addig meg nem valósuló elképzelést. A helyi és Békés megyei propagandamédia pedig ilyen kérdésekkel nem zavarta meg a kormánypárti politikusokat. Ahogy most, 2023 októberében sem.  

A mostani bejelentésen kínosra sikeredett magyarázkodásba fogott Görgényi Ernő, ám eközben már a fáradságot sem vette arra, hogy akárcsak egyetlen szót is vesztegessen a 2013-as bejelentésre, miszerint itt 2014-re minden csilivili lesz. Ám szólt Ukrajna orosz lerohanásáról – igaz, orosz-ukrán háborúról beszélt, amiből ki sem derült, ki az agresszor és ki az áldozat –, beszélt a MÁV 2015 és 2020 közötti beruházási terveiről, a 2017-re elkészült fejlesztési programról, hogy 2020-ra megalkották az engedélyezési tervet, s hogy 2021-ben indul a projekt. Majd azt ecsetelte, hogy aztán ezt 2022-re halasztották. (Miért is?) S ennek nyomán jelentették be a tavalyi kampányban, hogy mindent startra kész, és 2023 nyarára itt minden, de minden megújul, ekként pedig „Magyarország előre megy, nem hátra”.

 
Gyula, vasútállomás: kissé kopottan
Fotó: A szerző felvétele

A beruházás iránya és a projekt készültségi foka mintha nem ezt mutatná. Azért valahol szánni való a magát oly’ komolyan vevő városvezető – képzavarral élve – verbális zsákba futása. Nagy komolysággal jelenti be, ismétlem, saját hamis narratívájuk szerint is 600 nappal a szomszédban zajló háború kitörése után, hogy emiatt tartaléklistára került a fejlesztés. S hogy erről őt most tájékoztatta Lázár János miniszter. A felerészben tájékozott helyi emberek pedig csodálkoznak: ha már nyáron el kellett készülni a vasútállomás teljes felújításával, akkor a meg sem kezdett munka fényében ehhez képest negyed évvel mit is próbál megmagyarázni Görgényi? És mit is jelent be?

Arról az apróságról nem is szólva, hogy az idén májusban ezt Gurmai Zita (MSZP) országgyűlési képviselő írásbeli kérdésére, ha kicsit más indoklással is, elmondta már Csepreghy Nándor, az Építési és Közlekedési Minisztérium miniszterhelyettese. Öt hónappal ezelőtt azt írta erről: „A gyulai vasútállomás fejlesztésének zajlik az előkészítése, a kormány a gazdasági helyzet javulásának függvényében egyedileg dönt majd annak megvalósításáról.” Így tudvalevő volt, lekerült a napirendről. Ezért kár volt a helyi propagandalapban magát szívesen látni szerető gyulai polgármesternek sajtótájékoztatón égetni magát. 

Ha a békési térség az ország fejlettebb és közepesen fejlettebb részeihez képest zuhanórepülésben van, amint azt minden statisztikai adat és a legutóbbi népszámlálás vészjósló számai mutatják, akkor mint cseppben a tenger, ez a történet is mutatja, hogy ennyi bénázással, hallgatással és hazugsággal csak ide lehet jutni. Arról nem beszélve, hogy Gyula és térsége kormánypárti parlamenti képviselője, Kovács József még azt is belengette korábban, hogy hamarosan villamosítják a vasútvonalat Szeged, Orosháza, Békéscsaba és Gyula között. Ami valóban nagy előrelépés volna. Ám Csepreghy idézett válasza szerint ez az opció fel sem merült. A kínos ügyekben így nőtt fel Kovács József Görgényi Ernő mellé.

Arról pedig semmi konkrét információ, hogy a távoli jövőben mikor kezdődhet meg a gyulai vasútállomás felújítása. Arról pedig végképp, mikorra készülhet el.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.