Hatalmas megkönnyebbülés ez Lengyelországnak, Európának és a világnak. Az ellenzék egyértelmű győzelmével a lengyelek kiszabadították magukat: nem kell többet tűrniük a jogállamiság, a sajtószabadság és a nők jogainak folyamatos szűkítését, amit a leköszönő politikai többség rájuk kényszerített. Az Európai Unió nyugtázhatja, hogy elmúlt a közvetlen veszély, amit egy magyar-lengyel-szlovák koalíció létrejötte jelentett volna a működésére és a döntéshozatalára nézve. Az Ukrajnának nyújtott egyértelmű európai támogatás sem kérdőjeleződik meg. A lengyelek azt is megakadályozták, hogy meginogjon a nemzetközi stabilitás. Ha ugyanis a huszonhetek határozatlanná válnak egy olyan időszakban, amikor nem lehet megnyugtatóan kijelenteni, hogy a Közel-Kelet egyik országa sem akar regionális konfliktust, az nem sok jóval kecsegtet a nemzetközi biztonságra nézve.
Igaz, hogy Szaúd-Arábia és a koronahercege, Mohamed bin Szalmán nem lelkesedik a palesztin ügyért, és inkább a Nyugat felé történő nyitásról álmodozik. Egyiptomban a mély gazdasági hanyatlással és a növekvő elégedetlenséggel szembesülő Sziszi marsall-elnöknek sem állna érdekében megtörni a Kairó és az izraeliek közötti hideg békét. A szíriai rezsimnek egy fillérje sincs, és még az ország déli részén zajló tiltakozások ellen sem mer fellépni, nemhogy Izrael ellen. A jordániai királyság stabilitása régóta a nyugati szomszédjával való együttéléstől függ. Iránnak sem lenne semmi haszna abból, ha nyílt konfliktusba kerülne a „cionista entitással”, akár csak a libanoni Hezbollahon keresztül is, egy olyan időszakban, amikor a saját belpolitikai helyzetét is képtelen normalizálni. Ráadásul a Hamász tömeggyilkosságai által indított erőszakspirál már így is elérte, amire Irán vágyott: megszakadt a közeledés Rijád és Jeruzsálem között.
Ha csak a logika irányítaná ezt a kegyetlen válságot, nem lenne elképzelhetetlen a visszatérés a status quo-hoz, de Gáza bombázása, majd az egész övezet katonai átfésülése gyorsan arra kényszerítheti a közel-keleti muszlim fővárosokat, hogy a közvéleményük nyomására szót emeljenek Izrael eljárása ellen. Félve, hogy elveszítik a palesztinok védelmezőjének a szerepét, és vele együtt az erkölcsi legitimitásukat a szunnita országokban, az iráni síiták végül kénytelenek lehetnek Gáza segítségére sietni azzal, hogy hagyják, hogy a Hezbollah északon egy második frontot nyisson.
Más szóval, elég lenne csak még egy botlás a Hamász vagy Izrael részéről, hogy a Közel-Kelet puskaporos hordója lángra lobbanjon.
És ott van még Oroszország. Netanjahu azt hitte, hogy számíthat a barátjára, Putyinra, de az orosz elnöknek valójában nagyon is érdekében áll, hogy felszítson egy regionális összecsapást a Közel-Keleten. Nincs és jó eséllyel nem is lesz rá soha bizonyíték, hogy segítette volna a Hamász terveit, de aki a leginkább hasznot húz ebből a bűncselekményből, az éppen a Kreml. Az Egyesült Államok és az Európai Unió nehezen lesz képes Ukrajnát és Izraelt egyszerre támogatni, miközben Amerikában indul az elnökválasztási kampány Donald Trump árnyékában, az Európai Uniót megosztja a palesztin kérdés, és amikor az Európai Bizottság elnöke éppen most követett el egy igen ártalmas baklövést azzal, hogy a pénteki izraeli látogatásán adott nyilatkozataiból úgy tűnt, mintha jóváhagyná Gáza bombázását.
Putyin tisztában van vele, hogy mik a gyenge pontjai a nyugati egységnek. Mindent meg fog tenni, hogy továbbra is rájátsszon ezekre, különösen, hogy a világ Gáza és Ukrajna körüli megosztottságának a térképei szinte teljesen átfedik egymást. A gázai bombázások kiélezhetik a Nyugat és a „mély Dél” közötti ellentétet.
Ha Kína úgy döntene, hogy a zűrzavart kihasználva most kísérel meg egy erőszakos puccsot Tajvanban, akkor lehet, hogy a szemünk előtt fog kibontakozni egy világméretű összetűzés.
Vagyis: sürgősen emlékeztetni kell az izraeli kormányt, hogy a bosszú nem elfogadható politika, hogy a palesztinok népképviseletét, amelynek egyetlen letéteményese a Palesztin Hatóság, meg kell őrizni, és hogy a Hamász politikai felszámolásával együtt a béketárgyalásokat is újra kell indítani.
Európának világossá kell ezt tennie azáltal, hogy az izraelieknek és a palesztinoknak nyújtott segélyek folytatását attól teszi függővé, hogy megszületnek-e a kétállami megoldáshoz vezető kölcsönös kompromisszumok. Az Európai Uniónak, mint a változás hajtóerejének most olyan szerepet kell betöltenie, amelyre az elnökválasztási kampánya miatt polarizált és megbénult Egyesült Államok nem képes.
Körülbelül két hónapba telik, amíg az új többség átveszi a gyeplőt Varsóban. Azután sem lesz egyszerű a helyzet, de ha a lengyelek a mostani voksukkal ellentétes irányba szavaztak volna, akkor egy csapásra visszavethették volna az országukat, Európát és a világot.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
(Címlapképünkön: Donald Tusk, a fő lengyel ellenzéki erő, a Civil Platform (PO) párt elnöke a lengyel parlamenti választások eredményváróján Varsóban. Fotó: MTI/EPA/PAP/Piotr Nowak)
