Édes Balázs

Rossz helyen szálltunk le

Mi történt a magyar vasúttal?

Publicisztika

Nyáron még csak az ész nélküli vonalbezárás zajlott a vidéki vasúti hálózaton – aztán a produkció szeptember végére katasztrófasorozatba torkollott.

A kormány leállította az összes olyan beszerzést, amely néhány évig még segített volna fenntartani a magyar vasút működését. Leálltak az európai forrásból finanszírozott vasúti tervezések is. A MÁV igazgatóságát a fő konkurenciát jelentő autóiparból érkezett emberekkel rakták tele. Aztán – mindennek betetőzéseként – a vergődő MÁV-menedzsment és a felkészületlen, de annál agresszívebb minisztérium összjátéka, egy minden előkészítés nélküli lezárás totális káoszt idézett elő az ország első számú vasútvonalán. (A témában a Narancsban korábban megjelent írások: Lázár János a vasparipát karéjozza, 2023. július 27.; Busszal megyünk mindenüvé, 2023. augusztus 24.; Vágyak és realitások, 2023. augusztus 31.)

A közpolitikai kérdésekben zavarba ejtően pontos tudásanyagra épülő ’80-as évekbeli angol sorozat, a Yes Minister egy közlekedési témájú, egyetemi óráimon általam is gyakran levetített epizódjában olyan strukturális problémákról van szó, amelyek negyven évvel később még mindig megoldatlanok Magyarországon. A minisztériumi háttéremberek közötti filmbéli párbeszéd pontosan jellemzi a közlekedés politikai problémáját:

„– Biztos, hogy ő a legalkalmasabb az egységes közlekedési politika kialakítására?

– Igen.

– De fogalma sincs arról, mi az, hogy közlekedés.

– Nincs. Szükség van némi koordinációs készségre, sok-sok aktivitással, tényleges eredmények nélkül.

– Értem. Akkor Hacker a mi emberünk.

– És szerinted hogy tálaljuk ezt neki?

– Kitüntetésnek kell látszania.”

Lázár János rendkívüli büszkeséggel számolt be új megbízatásáról, erről szóló posztjában Széchenyihez hasonlította magát. Mostanra egyértelműen kiderült, hogy fejjel lefelé tartja a könyvet, és fogalma sincs, hogy mibe keveredett. Az újonnan kinevezett, túlmozgásos minisztereket általában sikerül rávezetni valami marginális károkozási sémára. Erre a legjobb példa a vonalbezárás, itt Lázár Kóka János nyomdokain jár. Az elgondolás talán az lehetett, hogy odamegyek, szétcsapok köztük, és mindenki megérti, hogy mostantól minden máshogy van. Lehet, hogy működő dolgok is elromlanak, de ez semmi ahhoz képest, hogy egyszer majd nagyon jó lesz. A rossz érdekérvényesítő képességű, csekély népességű kistérségek panasza amúgy sem rengeti meg az országos politikát.

Hát, ez a dolog nem jött be.

De honnan hová tartott a magyar vasút Lázár János érkezése előtt, és hová tart azóta?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.