Néhány héttel ezelőtt adtunk hírt arról, hogy a Békéscsaba központú választókerület kormánypárti parlamenti képviselője, Herczeg Tamás 14 hónappal a 2026. áprilisi országgyűlési választás előtt bejelentette, azon már nem indul. Mindezt elsősorban a korával indokolta, s hangsúlyozta, a döntést kizárólag ő hozta meg. Ehhez egy félig talányos, félig találó idézetet csatolt, Baktay Ervin művészettörténész szavait citálva azt írta, és utóbb érdeklődésünkre is azt mondta: „Mindennek megjön a maga ideje, és mindennel akkor találkozunk, amikor bensőnkben megértünk a találkozásra.” Ehhez hozzátette, nagyon sok terve és dolga van még az életben.
Ha tiszteletben is tartjuk Herczeg mondandóját és érvelését, 64 éves kora akkor sem szolgál teljesen kielégítő magyarázattal arra, hogy jövőre nem indul. A Fideszben önálló döntési jogköre azonban csak Orbán Viktornak van, akit a belső köre a háta mögött nagy tisztelettel és alázattal „törzsfőnöknek” nevez, így még ha ezt Herczeg tagadta is az érdeklődésünkre, vannak olyan forgatókönyvek, amelyek szerint ezt a döntést nem ő, vagy legalábbis nem kizárólag ő maga hozta meg.
A szociológus végzettségű, értelmiségű attitűdöt mutató, halk szavú, a problémákat akár több oldalról is megközelítő és messze nem véres szájú képviselőt, de persze ettől még mindig mindent megszavazó politikust a Fidesz legfelső vezetői, de főként Orbán nem találhatta elég átütőnek és hatékonynak a 2026-os, valószínűleg elkeseredett és utolsó csepp vérig tartó harcra. Helyette egy bulldog természetű, a lebutított és velejéig hazug Fidesz- és kormánykommunikáció 1.0-s verzióját magáévá tevő, azt kételyektől mentesen harsogó és vissza nem kérdező aspiránsra van szükség.
Meg is találták őt, méghozzá Takács Árpád békési főispán személyében. Már februári cikkünkben jeleztük, hogy Herczeg helyére a legnagyobb esélyes Takács Árpád, egykori katasztrófavédelmi vezető, aki évek óta a Békés Vármegyei Kormányhivatal első embere. A viharsarki főispánt nemrégiben Orbán Viktor nevezte ki a békéscsabai választókerület fideszes elnökévé, ez egyben pecsét is arra, hogy ő lesz a kormánypárt országgyűlési képviselőjelöltje a közelgő parlamenti választáson. Takács pedig a politikai kampányát gyakorlatilag már a múlt év végén megkezdte azzal, hogy jelentős csúsztatásoktól sem visszariadva agyba-főbe dicséri Békés megyét a megyei kormányhivatal Facebook-oldalán.
Takács Árpád Békés megyei főispán személye és pozíciója, valamint országgyűlési képviselő-jelöltsége lehetőséget ad arra, hogy körbejárjuk az elvileg független honi közigazgatás néhány ellentmondását. A főispánra ugyanis nem érvényes a kormánytisztviselőkre vonatkozó azon szabály, hogy pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében közszereplést nem vállalhat. A kormányzati igazgatásról szóló 2018-as törvény egyik passzusa kimondja, hogy az együttalkalmazási és összeférhetetlenségi szabályokat nem kell rá alkalmazni. Ha megválasztják országgyűlési képviselőnek, csak akkor kerül összeférhetetlen helyzetbe. A törvény egyik paragrafusa kimondja azt is, hogy a főispán politikai vezető, míg egy másik, hogy a miniszterelnöknek politikai, az ágazati miniszternek szakmai felelősséggel tartozik.
Ahogy a NER világában már megszoktuk, ha ez jogszerű is, attól még az egész, úgy, ahogy van, mérhetetlenül erkölcstelen
– a jogszerűség itt csupán annyit jelent, hogy a kétharmados parlamenti többség megszavazta az erről szóló előterjesztést ebben a formában. Ne feledjük: a kormányhivatalok a jogszabályok végrehajtására jöttek létre, ezáltal tölti be a főispán a politikai funkcióját – de ugyanakkor szakmai felelősség is terheli. Kérdés, hogy hogyan lehet szakmai munkát végezni és azt irányítani, ha a vezető egyidejűleg egy hithű pártkatona?! Ahogy egy vezető közigazgatási szakember portálunknak fogalmazott,
ez az állampárti összefonódás legszebb példája, dicső kommunista hagyomány.
A közigazgatási szervek állampolgári ügyek sokaságát végzik, és ezekben kellene elvileg és gyakorlatilag is pártatlanul dönteniük. A főispán és a főispáni hivatal nem másodfokú jogkörök birtokosa, de felszámlálhatatlanul sok felügyeleti jogköre van. Ha mindezt összevetjük azzal, hogy ennek a gigahivatalnak az élén egy pártkatona áll, akkor nem juthatunk más következtetésre, mint hogy mindez összességében súlyosan sérti az alkotmányos alapelveket.
Arról nem is beszélve, hogy a kormányhivatali rendszerben lévő szervezeti egységek – az agrárügyi, a családtámogatási, az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi, a gyámügyi, a hatósági, a foglalkoztatási, a környezetvédelmi főosztályok és a sor hosszan folytatható – hivatalnokainak előléptetése, fizetésemelése vagy éppen leváltása is végső soron a politika által kinevezett pártkatonától, a főispántól függ. Ha valaki a szakmai létrán előrébb szeretne jutni, akkor pontosan tudja (tudnia kell!), hogy politikailag igazodnia kell. Megfelelni elsőrendűen a főispán politikai elvárásainak. Ennyit a szakmai szempontokról, és ennyit Takács Árpád kiterjedt jogköreiről, amelyekkel adott esetben élhet és visszaélhet. Ezt immár egyszerre országgyűlési képviselőjelölti minőségében is teszi, teheti.
Végül, ne legyen igazunk, mégis erős a félelmünk, hogy Takács Árpád Fidesz-KDNP-s jelölt választási kampányának szerves része lesz, hogy abban közvetetten vagy közvetlenül felhasználja majd a főispáni megbízatásából adódó feladatköreit és szereplési lehetőségeit. Így a pártatlan és szakmai alapelveken nyugvó semleges közigazgatás nagyobb dicsőségére teljesen összekeveredik majd minden.
Az állampárt rátehénkedik az országra/megyére/választókerületre, kisajátít és összekever mindent.
Valószínűleg ez is a cél. Ez olyan helyzeti és stratégiai előnyt jelent a főispán és egyben országgyűlési képviselőjelölt Takács Árpádnak a többiekkel szemben, ami sérti a választás tisztaságát és élesen szembe megy az egyenlő párbajfeltételekkel. Ha ez bármennyire is érdekelné és zavarná Takácsot, akkor parlamenti képviselő-jelöltsége idejére lemondana a főispáni posztjáról.
