A Békés megyében élők inkább elszöknek a kormány szerint „kimagasló fejlődési potenciál” elől

Kis-Magyarország

Meg sem kísérelt egy ellenzéki parlamenti képviselő írásbeli kérdésére válaszolni a külügyminisztérium államtitkára. Holott a szomorú tények nyomán annyi volt a felvetés, hogy a kormánynak „milyen tervei vannak Békés megye felzárkóztatására”.

Nagy Mártonnak, a nemzetgazdasági tárca első emberének címezte írásbeli kérdését Gurmai Zita (MSZP) parlamenti képviselő még január végén. Leírta, hogy az elmúlt időszakban „figyelemre méltó jelzések érkeztek hozzá” a Viharsarokból. Ezek arról szóltak, hogy míg az itt élők az egyik legnehezebb helyzetben, napi szintű küzdelmet folytatnak a megélhetésért, addig azt látják, hogy az országhatár román oldalán jelentős beruházások indultak. Így a Békés megyével szomszédos Bihar megyében létesül Európa legnagyobb áfonyafarmja, ezzel szemben a magyar oldalon található sarkadi kistérség hazánk egyik legszegényebb térségének számít. 

Gurmai hozzátette, hogy a Békés megyével ugyancsak szomszédos Arad megyei Nagypél (Pilu) és Ottlaka (Grăniceri) települések közelében épül Európa legnagyobb naperőműve is. A beruházó szerint az építkezésen jelenleg legalább ezren dolgoznak, a naperőmű működtetésére pedig közel 200 ember alkalmaznak. A szocialista képviselő szerint míg a túloldalon most is ilyen léptékű beruházások valósulnak meg, addig Magyarország egyik legszegényebb részén, Békésben az alacsony bérek és a kevés munkahely miatt tovább gyorsul majd az eddig is jól érzékelhető elvándorlás. Ezért reményének adott hangot, hogy a kormány is úgy gondolja, ezt a folyamatot meg kell állítani. Gurmai ezért két kérdést tett fel Nagy Mártonnak. Egyrészt: milyen lépéseket tesz annak érdekében, hogy az Arad és Bihar megyei beruházásokhoz hasonló befektetők jöjjenek Békés megyébe? Másrészt: milyen egyéb tervei vannak a magyar kormánynak a hátrányos helyzetű térség felzárkóztatására?

A válasz a Külgazdasági és Külügyminisztérium Kétoldalú Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságáról érkezett. A külgazdasági tárcának, benne a nevezett államtitkárságnak vajmi kevés köze van a viharsarki beruházásokhoz, az itteni területfejlesztéshez. A minisztériumi reagálás két rövid mondatból áll: „A HIPA Nemzeti Befektetési Ügynökség közreműködésével 2014 óta több mint 140 milliárd forintnyi beruházás érkezett a régióba. Békés vármegye kismagasló fejlődési potenciállal bír, ezért a kormány folytatni fogja a befektetésösztönző politikáját a térségben.

Ha van semmitmondó válasz, akkor ennek iskolapéldájával állunk szemben. Ha a megnézzük a kérdést és a rá adott feleletet, akkor kiderül, nem a felvetésekre válaszolt Illés Boglárka államtitkár, hanem egy gyakorlatilag egy majdnem minden konkrétum nélküli kormánypropagandát nyomott le. A konkrétum csupán annyi: 2014 óta 140 milliárd forint. Azaz, 11 év alatt évente 12-13 milliárd forint. (Egy kisebb stadion ára.) Ez az összeg térségi értelemben önmagában nem mond semmit. Nincs mögötte lista, hogy ebből mi valósult meg, mekkora magántőke társult hozzá, mekkora új értéket hozott létre hány új munkahelyet teremtve. Nem derül ki, hogy a környező megyék – Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar vagy Jász-Nagykun-Szolnok – mekkora befektetésösztönző támogatást kaptak ugyanekkor, hány új zöld- és nem zöldmezős beruházás valósult meg ott. A jóval nagyobb gazdasági potenciálból adódóan valószínűleg, sokkal több.

A szomorú végeredményt látni. Békés megye végletes és megállíthatatlannak tűnő társadalmi lecsúszásáról, gazdasági szerepvesztéséről, elképesztő népességfogyásáról legutóbb itt írtunk:

A legtöbben elvándorolnak az elképesztő modernizációs lehetőség elől az ország más, fejlettebb részeibe, vagy külföldre.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.