Magyar híroldalak az orosz érdekek szolgálatában

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. március 24.

Publicisztika

Megtévesztés és befolyásolás, orosz titkosszolgálati információk és magyar állami hirdetések. És ez még csak a kezdet.

Egy napra rá, hogy az Izvesztyija közzétette: 200 fős feketelistát állított össze a külügyminisztérium olyan egyénekről, akiket a Kreml „oroszellenességgel” vádol, s ők a jövőben nem kaphatnak beutazóvízumot az országba, a regnum.ru nevű, gyaníthatóan titkosszolgálati hátterű portál azt írta: három országgal szemben április 6-án megszüntetik az agrártermékek, egyebek mellett kiemelten a hús importtilalmát. A három állam: Ciprus, Görögország és Magyarország. Köztudomású, a magyar kormány emberei jószerével úgy járkálnak mostanság Moszkvába, mint elődeik az ötvenes években. Ennek szellemében a cikk megjegyzi: Ciprus miniszterelnöke, Nikosz Anasztasziadisz februárban látogatta meg Putyint, Alekszisz Cipraszt görög miniszterelnököt pedig áprilisra várják oda.

Mindennek van ára. Moszkva mintha jutalmazni látszana azokat, akik az orosz elnök nagy magányát oldani képesek. De persze ennél egy kicsivel többről lehet szó, hisz az oroszok jól láthatóan máris továbbléptek: mintha a különböző sebességű Európa belső határai mentén próbálnák levadászni az egyes tagállamokat, melyeknek júniusban újra szavazniuk kell az akkor lejáró, Oroszországot sújtó szankciók eltörléséről, meghosszabbításáról vagy bővítéséről.

A három említett kis eminens balkáni ország mellett a második kör azoké, amelyeknek vezetői a szankciók kiterjesztése és keményítése ellen kardoskodtak már korábban is: Milos Zeman elnök (Csehország), Robert Fico miniszterelnök (Szlovákia), továbbá a spanyol és a finn külügyminiszter: José García-Margallo y Marfil, illetve Erkki Tuomioja. De mellettük kap dicsérő említést Matteo Renzi olasz miniszterelnök is, aki március elején látogatta meg Putyint.

Az efféle praktikák nem új keletűek, csak 1989 óta jócskán elszoktunk tőlük, így meg kell tanulnunk újraértelmezni őket s másképp viszonyulni hozzájuk, mint normális időkben. Illetve felismerni, hogy egy hír interpretálása mi mindent rejthet magában. Különösen azok számára lehet megtévesztő az apróbb valós információkkal megtűzdelt globális halandzsa, akik közvetlenül a rendszerváltás előtt vagy után látták meg a napvilágot, s akiknek nem mond már semmit egy CCCP-s pulóver vagy egy szakértői kvalitások birtokában előállított, befolyásolásra alkalmas iromány.

false

A hídfő.net az a portál, amely ékes magyarsággal megírt, nívósnak tűnő elemzéseket közöl a magyar belpolitikáról is. Aki már látott külügyes rejtjeltávirat formájában továbbított elemzést, az azonnal tudja: az efféle anyagok vagy diplomaták tollából származnak, vagy a világ második legősibb mesterségét gyakorló egyénektől.

Hogy aztán a hídfő.net anyagai rendre megjelennek a szélsőjobboldali felületeken, s témái a Fidesz környéki „értelmiségi” fejtágítóknak, azon csodálkozni persze aligha lehet.

Míg a hídfő.net felé inkább a magyar szélsőjobb tűnik nyitottnak, vannak olyan portálok, amelyek az ellenkező végletről jutnak hasonló következtetésekre, mint neonáci honfitársaink s azok orosz barátai. Ilyen a transform!, mely önmagát „az alternatív nézőpont és a politikai párbeszéd európai folyóirata”-ként hirdeti. Múlt decemberben innen indult el egy bizonyos Dmitrij Kalinyicsenko által írt „tanulmány”, mely lebilincselő mellébeszéléssel jelenti be Oroszország közelgő győzelmét a Nyugat felett. Az írás címe – Putyin nagymester nyugati csapdája – mindent elmond, a szöveget tovább olvasni csak azoknak jelenthet örömöt, akik imádják Putyint vagy nagyon utálják önmagukat. Hogy persze vannak ilyenek, azt mi sem igazolja jobban, mint hogy Kalinyicsenko teóriáját a Civilhetes című portál nemrég újraközölte.

És van olyan kiadvány, amely válogatás nélkül keveri a helyi aktuális gagyit a neonáci érzülettel; mint például a talányos nevű Komlómédia; benne számos félreérthetetlen bizonyság, hogy a szerzők és szerkesztők számára legalább olyan vonzó a putyini rendszer, mint a magyar történelemben megesett legmocskosabb bűnök és gaztettek.

Mi köti össze ezeket az oldalakat? Az, hogy:

– messzemenően azonosulnak a jelenlegi orosz kormány politikájával;

– ellenségesek a Nyugattal s különösen az Egyesült Államokkal;

– a globalitással szemben potenciális szövetségest látnak a radikális iszlámban;

– az általuk közölt tartalmakban szakavatottan keverednek valós és valótlan adatok, az elérendő célnak, a megtévesztésnek és befolyásolásnak megfelelően;

– világszemléletük és társadalomfelfogásuk radikális;

– legyenek akár szélsőjobboldaliak vagy szélsőbalosok, mindkét indíttatás közös, és teljesen azonos jellemzője a demokrácia és a liberalizmus elutasítása.

A dolog természeténél fogva – hidegháborús terminológiát használva – ez csak legelső frontja annak a küzdelemnek, amelyet ezek a portálok idegen érdekeknek szívességet téve vívnak ma Magyarországon. Egy publicisztika nem vállalkozhat rá, hogy eldöntse, mindezek mögött guruló rubelek vagy csak személyes ostobaság húzódik-e meg, de léteznie kell olyan intézményeknek, amelyeknek módjában van ezt eldönteni, s a szükséges lépéseket megtenni. Például elgondolkodni azon, hogyan is hirdethet a Magyar Posta vagy az Invitel az orosz titkosszolgálat által hírekkel ellátott hídfő.net portálon? Mert azok a tényezők, amelyek a háttérbe húzódva rendszeresen ellátják a magyar érdekeknek nem megfelelő információkkal ezeket a portálokat, tovább fognak lépni, s a hidegháború keretein belül újabb frontot nyitnak, akár már holnap. Jobb, ha félretesszük kétségeinket.

A szerző a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja.

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Kik vagyunk mi?

Bár a választás lehetséges kimenetelére vonatkozó vélemények, spekulációk, kinyilatkoztatások jelentékeny hányada alapján azt hihetnénk, hogy voltaképpen már csak az kérdés, hogy kétharmada vagy csupán sima feles többsége lesz-e a Tisza Pártnak a leendő Országgyűlésben, ezúttal képzeljük el azt, hogy Orbán Viktor megnyeri az április 12-i választást.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.