Fülledt századfordulós félhomály, ízes részletekkel megtámasztva; zsakettes urak és mindentudó főpincérek, libabőröző női vállak világába húzza be az olvasót Földvári-Oláh Csaba harmadik regénye.
Krimit ígér, izgalmas kétarcú történelmi regényt, lélektani hitelességet, és nevezett olvasó igyekszik is rajta maradni a kijelölt útvonalon, de egyre kétségbeesettebben keresi a jelzéseket: ki, hol, mikor, és főleg minek?
| ||
A címadó kávéházban lebzselő, Kossuth temetéséről és a Hentzi-szobor elleni merényletről pletykáló pesti úrfiak jelenetei egy mai sztorival váltakoznak, hol itt kell értenünk a cselekményt, hol ott, ráadásul az itt és az ott gyanúsan összekeveredik, a pikolók mellett hirtelen megjelenik egy farmernadrágos alak –
feladnám, de bosszant,
hogy ennyire nem értem, mit is olvasok.
A millenniumi közeg részleteit a szerző láthatóan a korabeli novellairodalomból meríti, de inkább egy műgyűjtő privát élvezetét tapogatjuk ki a miliő mögött, mintsem valódi regényidőt és -teret. A mai cselekmény pedig, a kiégett milliomos tragédiája, akit a nők már nem, csak a cipősarkak pengése tud izgalomba hozni, és az ő vágyait kiszolgáló gépezet, benne kurvákkal, rúdtáncosokkal, egy kreatív tehetségű bölcsésszel és egy Bulgakov tollára kívánkozó sátáni figurával, a szociografikus részletek ellenére is inkább közhelyes, mint életszerű.
A végeredmény a férfilélek bugyrainak feltárása helyett a kétféle idősík között csapdában rekedt, túlmagyarázott, mégis kibogozhatatlan szüzsé. És a düh, hogy egy jó képességű írástudó regényírás helyett az olvasó tudatos megvezetésében leli örömét.
Scolar, 2018, 255 oldal, 3750 Ft
