Bacsadi Zsófia

Hatástörténetét illetően nem bíz sokat a fantáziánkra Nahnatchka Khan habkönnyű kis filmje.

Max Walker-Silverman rendező Szerelmes dal című filmjében úgy beszél az idősebb generációról, mintha maga is egyidős volna hőseivel, és pontosan érti, hogy a szerelem nemcsak puszta vonzalom, hanem közösen végzett munka eredménye is.

Mike Flanagan látszólag újragondolta Edgar Allan Poe lázálomszerű novelláit.

Nicolas Philibert az idei Arany Medve-díjig a maga csendes, nem invazív módszereivel készítette dokumentumfilmjeit.

Henry Sugar csodálatos története; Méreg; A hattyú; A patkányfogó 

Ahogy Stephen King egyik legsikeresebb követője Joe Hill álnéven alkotó fia, úgy David Cronenberg testhorror iránti affinitását is gyermeke, Brandon hordozza.

A kis bajor falu, ahol a rendező Uli Decker felnőtt, nem igazán kedvez a lázadásnak.

Több kritika is dicsérte Az Alkotót kivételes korszellem-érzékenysége (ti. ChatGPT-ből kiinduló új MI-boom) okán, ám érdemes megjegyezni: ahogyan a kutatás és fejlesztés, úgy a filmművészet is ciklikusan visszatér bizonyos témákhoz.

Agatha Christie kevéssé sikerült Halloween és halál (1969) című kései regénye esett át ezúttal a Kenneth Branagh-féle Poirot-ráncfelvarráson. 

Ahogy az egyik szereplő is megjegyzi, Hollington Drive egy ideális helyszín a pedofilok számára.

Jean-Paul Salomé lépre csalja nézőjét expozíciójával és eredeti címével (a francia la syndicaliste nőnemű szakszervezeti tagot/képviselőt jelent).

Médeia és afrikai boszorkányság, Szenegál és Franciaország, anyák és lányok, fehér férfiak és fekete nők, szárazföld, tenger, és az azon való átkelés.