Visszhang: tévésorozat

Fallout

Visszhang

Kétszáz évvel járunk a nukleáris apokalipszis után.

A gazdagok nagy része rendezett kis minicivilizációt építve, drága hi-tech óvóhelyeken várta ki a radioaktív sugárzás tetőzését, a szegényebbek testi vagy lelki torzszülöttekké korcsosulva harcolnak a szűkös erőforrásokért a felszínen, megint mások pedig a lovagi eszmények alapján működő rendőrséghez csatlakozva igyekeznek kordában tartani az indulatokat. Az óvóhelyek világa leginkább egy 50-es évekbeli negédes szappanopera miliőjét idézi, míg a felszín westernjegyeket mutat (a Westworlddel való hasonlóság nem a véletlen műve, mindkét sorozatban benne van Jonathan Nolan keze). A Fallout jóval több iróniát és akasztófahumort csempész a világvégébe, mint a Last of Us, és a hangulatos miliő mellett szerethető és fejlődő figurákkal jutalmaz minket.

A három hőst követve az új világ minden szférájába betekinthetünk: a naiv óvóhelylakó Lucy (Ella Purnell) fokozatosan veszti el ártatlanságát, ahogy elrabolt apját keresi a felszínen, az apokalipszis előtt filmszínészként dolgozó és a sugárzás által mutánssá torzított ghoul (Walton Goggins) bérgyilkosként keresi embersége maradványait, míg Maximus (Aaron Moten), a rendfenntartó erők által befogadott árva a dicsőséget hajszolja. Mindhárman egy tudományos titkot rejtő fej után kajtatnak, miközben elkalandoznak a morális szürkezónába, ami talán lebilincselőbb, mint az utalásokkal teli univerzum. A Fallout féktelen karneváli szórakozás, egy pillanatra talán feledjük is saját világunk baljós fordulatait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."