A gazdagok nagy része rendezett kis minicivilizációt építve, drága hi-tech óvóhelyeken várta ki a radioaktív sugárzás tetőzését, a szegényebbek testi vagy lelki torzszülöttekké korcsosulva harcolnak a szűkös erőforrásokért a felszínen, megint mások pedig a lovagi eszmények alapján működő rendőrséghez csatlakozva igyekeznek kordában tartani az indulatokat. Az óvóhelyek világa leginkább egy 50-es évekbeli negédes szappanopera miliőjét idézi, míg a felszín westernjegyeket mutat (a Westworlddel való hasonlóság nem a véletlen műve, mindkét sorozatban benne van Jonathan Nolan keze). A Fallout jóval több iróniát és akasztófahumort csempész a világvégébe, mint a Last of Us, és a hangulatos miliő mellett szerethető és fejlődő figurákkal jutalmaz minket.
A három hőst követve az új világ minden szférájába betekinthetünk: a naiv óvóhelylakó Lucy (Ella Purnell) fokozatosan veszti el ártatlanságát, ahogy elrabolt apját keresi a felszínen, az apokalipszis előtt filmszínészként dolgozó és a sugárzás által mutánssá torzított ghoul (Walton Goggins) bérgyilkosként keresi embersége maradványait, míg Maximus (Aaron Moten), a rendfenntartó erők által befogadott árva a dicsőséget hajszolja. Mindhárman egy tudományos titkot rejtő fej után kajtatnak, miközben elkalandoznak a morális szürkezónába, ami talán lebilincselőbb, mint az utalásokkal teli univerzum. A Fallout féktelen karneváli szórakozás, egy pillanatra talán feledjük is saját világunk baljós fordulatait.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
