Visszhang: tévésorozat

Fallout

Visszhang

Kétszáz évvel járunk a nukleáris apokalipszis után.

A gazdagok nagy része rendezett kis minicivilizációt építve, drága hi-tech óvóhelyeken várta ki a radioaktív sugárzás tetőzését, a szegényebbek testi vagy lelki torzszülöttekké korcsosulva harcolnak a szűkös erőforrásokért a felszínen, megint mások pedig a lovagi eszmények alapján működő rendőrséghez csatlakozva igyekeznek kordában tartani az indulatokat. Az óvóhelyek világa leginkább egy 50-es évekbeli negédes szappanopera miliőjét idézi, míg a felszín westernjegyeket mutat (a Westworlddel való hasonlóság nem a véletlen műve, mindkét sorozatban benne van Jonathan Nolan keze). A Fallout jóval több iróniát és akasztófahumort csempész a világvégébe, mint a Last of Us, és a hangulatos miliő mellett szerethető és fejlődő figurákkal jutalmaz minket.

A három hőst követve az új világ minden szférájába betekinthetünk: a naiv óvóhelylakó Lucy (Ella Purnell) fokozatosan veszti el ártatlanságát, ahogy elrabolt apját keresi a felszínen, az apokalipszis előtt filmszínészként dolgozó és a sugárzás által mutánssá torzított ghoul (Walton Goggins) bérgyilkosként keresi embersége maradványait, míg Maximus (Aaron Moten), a rendfenntartó erők által befogadott árva a dicsőséget hajszolja. Mindhárman egy tudományos titkot rejtő fej után kajtatnak, miközben elkalandoznak a morális szürkezónába, ami talán lebilincselőbb, mint az utalásokkal teli univerzum. A Fallout féktelen karneváli szórakozás, egy pillanatra talán feledjük is saját világunk baljós fordulatait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.