Bacsadi Zsófia

Bömböl a zene a kopott Merciből; három fiatal roma fiú ropja a homokban.

Antwerpen talán nem tűnik a legfotogénebb belga városnak, ám kultúrákat és globális hálózatokat összekapcsoló szerepe rejteget izgalmakat.

Semmi különös, csak François Ozon rendezett egy sikkes kis komédiát a 30-as évek amerikai romantikus komédiáinak és könnyed francia színdarabjainak stílusában.

Akinek nagyon hiányzott volna Jack Bauer, megnyugodhat, hősük visszatért.

Az 1988-as Két test, egy lélek nem tartozik David Cronenberg legtöbbet tárgyalt munkái közé.

Micsoda romantika! Néhány elszánt amerikai, elkínzott, de szenvedélyes európai menekült és a jó ügyekkel szimpatizáló diplomata 1940-ben a napfényes Marseille-ben egy hotelszobából a nácik által üldözött értelmiségieket és művészeket menekít az akkor még semleges Egyesült Államokba.

Mi kell ahhoz, hogy egy egyszerű közúti összezördülés életeket felemésztő bosszúhadjárattá fajuljon?

Mario 1993-ban már elhasalt a szélesvásznon (szerencsére csak kevesen emlékeznek a Bob Hoskins-féle élő szereplős filmre).

John Francis Daley és Jonathan Goldstein becsületes, kielégítő minimumot hozó alkotása ezer szállal kötődik a Trónok harcához, az A Gyűrűk Urához és a végeláthatatlanul burjánzó Marvel-univerzumhoz, ami áldás és átok is.

Februárban meghalt az európai filmművészet egyik utolsó régi vágású óriása, a latin kultúra egyik legmesszebbre jutó közvetítője, Carlos Saura. Az alábbiakban pályájának fontosabb mozzanatait idézzük fel.

Az Atlanta harapós popkultúra-kritikája, szürreális tónusai és önmagát is megmosolygó egzisztencializmusa után magas elvárásaink lehettek a Rajzással kapcsolatban.

Miután Rian Johnson újra feltalálta Agatha Christie-t (Tőrbe ejtve; Az üveghagyma), feltámasztja nekünk Columbót is.