Pedig a sorozat alapjául szolgáló regény szerzője, Georgia Hunter a saját családtörténetét vetette papírra. A népes zsidó família tagjai csodával határos módon élték túl a holokausztot, kontinensnyi távolságra szakadva egymástól. Lengyelországból Franciaországba, Marokkóba, Szibériába, Brazíliába és Palesztinába sodródtak; sokszor hónapokig, sőt évekig nem hallanak egymásról. Erejük a kiolthatatlan reményből fakad, melybe persze bűntudat is vegyül: miért épp ők élik túl a borzalmakat?
Erica Lipez aprólékos gonddal eleveníti meg a II. világháborút, figyelmet szentelve annak központi és periferikus helyszíneire, amelyek a Kurcok drámájának hátteréül szolgálnak. Bár a széria mellőzi sok más holokauszttörténet nyersebb borzalmait, a mindennapi élet szövetének fokozatos, borzongató felbomlása így is felkavaró. Sajnos csak helyenként, mert Lipez meglehetősen vázlatos figurákat rajzol meg (talán a Halinát játszó Joey King hozza ki a legtöbbet a behatárolt lehetőségekből). Mind nemesek és aranyszívűek, épp csak az árnyalatokat mellőzik, ami igazán átélhetővé tenné történetüket. A nyolc epizódba szuszakolt fordulatok így is magukkal sodorják a nézőt, de a valódi érzelmi csúcspontokat többnyire csak áradó zenével és túljátszott közelikkel megtámogatott könnyfakasztás helyettesíti. Érződik az igyekezet, hogy kapjunk egy felemelő példát a zsidó szívósságról és ellenállásról, de Lipez nem hisz eléggé ennek a megdöbbentő történetnek az erejében.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
