Visszhang: dokumentumfilm

És a király így szólt: Milyen csodás szerkezet!

Visszhang

Axel Danielson és Maximilien Van Aertryck egy másodéves filmszakos magabiztosságával magyarázzák el a mozgókép (illetve a kép, a rögzítés és a látás) problémáját kilencven percben.

Aki látta Theo Anthony All Light, Everywhere című munkáját, sejti, mire számíthat: esszéisztikus gondolatfolyam a mozgókép (manipulatív) erejéről, önarckép a filmről film által.

Danielson és Van Aertryck iskolás módon, kronologikus rendben szaladnak végig a kép- és mozgóképrögzítés korai történetén (Niépce, Daguerre, Muybridge, Freese-Greene és a Lumière testvérek), s gyorsan meg is érkezünk velük a nem túl forradalmi, de tetszetősen tálalt tanulsághoz. A film bölcsőjében már ott volt a veszedelmes kettősség, az igazság (Lumière) és a képzelet (Méliès) iránti vágy, az izgatás (A csók) és a politikai propaganda (VII. Edward megkoronázása) csírája. A fake news, a pornó, Leni Riefenstahl náci propagandája és az élőben közvetített mészárlások már ott ólálkodtak az első képkockákban. Korunk influenszerei, autoriter politikusai és terroristái ugyanezeket az ősi ösztönöket táplálgatják a maguk képi eszközeivel. Hiába lapul szinte minden földlakó zsebében egy kamera, médiatudatosságunk mintha sosem lett volna ennyire korlátozott – vonják le a készítők a sommás tanulságot, amelynek súlya mégsem szegi kedvüket. Jobbára kaján humorral mutatják be a kamera előtt felsülő ISIS-harcosokat vagy élőben elszunyókáló gamereket, szédítő tempóban és merítéssel, ami inkább a kívánt mélyebb reflexió ellen dolgozik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.