Aki látta Theo Anthony All Light, Everywhere című munkáját, sejti, mire számíthat: esszéisztikus gondolatfolyam a mozgókép (manipulatív) erejéről, önarckép a filmről film által.
Danielson és Van Aertryck iskolás módon, kronologikus rendben szaladnak végig a kép- és mozgóképrögzítés korai történetén (Niépce, Daguerre, Muybridge, Freese-Greene és a Lumière testvérek), s gyorsan meg is érkezünk velük a nem túl forradalmi, de tetszetősen tálalt tanulsághoz. A film bölcsőjében már ott volt a veszedelmes kettősség, az igazság (Lumière) és a képzelet (Méliès) iránti vágy, az izgatás (A csók) és a politikai propaganda (VII. Edward megkoronázása) csírája. A fake news, a pornó, Leni Riefenstahl náci propagandája és az élőben közvetített mészárlások már ott ólálkodtak az első képkockákban. Korunk influenszerei, autoriter politikusai és terroristái ugyanezeket az ősi ösztönöket táplálgatják a maguk képi eszközeivel. Hiába lapul szinte minden földlakó zsebében egy kamera, médiatudatosságunk mintha sosem lett volna ennyire korlátozott – vonják le a készítők a sommás tanulságot, amelynek súlya mégsem szegi kedvüket. Jobbára kaján humorral mutatják be a kamera előtt felsülő ISIS-harcosokat vagy élőben elszunyókáló gamereket, szédítő tempóban és merítéssel, ami inkább a kívánt mélyebb reflexió ellen dolgozik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
