Film

Cseppekben, csendesen

Elene Naveriani: Rigó, rigó, szederinda

Kritika

A hallgatag, szigorú tekintetű Etero (Eka Chavleishvili) élete az apró rutinok és visszafogott örömök köré szerveződik.

Szerény vegyesboltot visz egy grúziai falucskában, időnként elbuszozik a városba beszerzés végett, majd mindig ugyanabban a kávézóban megjutalmazza magát egy mille-feuille-jel. Ha még a falusinál is nagyobb nyugalomra vágyik, elbaktat a hegyoldalba, ahol szedret szed és a feketerigókban gyönyörködik. A falusi élet persze nem teljesen stresszmentes; Etero a helyi asszonyok pletykáinak tárgya, hiszen késő negyvenes létére hajadon és gyermektelen. Ám ő nem sokat törődik a rosszmájú fecsegéssel, öntudatos magányában semmi sem ingathatja meg. Azonban egy hegyi kirándulás alkalmával megérinti a halál szele: annyira elbűvöli egy rigó, hogy majdnem szakadékba zuhan. A sztoikus asszonyt alapjaiban rázza meg az élmény, olyannyira, hogy szűkös keretek közé szorított életmódját is megkérdőjelezi. Hazatérve mindent új fényben lát; a középkorú, joviális Murmant (Temiko Chichinadze) is, aki időről időre utánpótlást szállít a boltjába. A férfi kopott farmerját, borostás arcát és görbe fogait Etero hirtelen gyönyörűnek találja, és elönti az addig nem tapasztalt vágy. Bár a férfi házas, titkos viszonyt kezd a boltos nővel, ami mindkettőjüket visszarepíti a kamaszkorba; az éjszakai SMS-váltások, az amatőr szerelmes versek és az egymás testére való őszinte rácsodálkozás korszakába. Etero pedig nehéz választással szembesül: őrizze meg büszkén viselt függetlenségét, vagy adja fel addigi életét egy férfi kedvéért?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.