Film

Cseppekben, csendesen

Elene Naveriani: Rigó, rigó, szederinda

Kritika

A hallgatag, szigorú tekintetű Etero (Eka Chavleishvili) élete az apró rutinok és visszafogott örömök köré szerveződik.

Szerény vegyesboltot visz egy grúziai falucskában, időnként elbuszozik a városba beszerzés végett, majd mindig ugyanabban a kávézóban megjutalmazza magát egy mille-feuille-jel. Ha még a falusinál is nagyobb nyugalomra vágyik, elbaktat a hegyoldalba, ahol szedret szed és a feketerigókban gyönyörködik. A falusi élet persze nem teljesen stresszmentes; Etero a helyi asszonyok pletykáinak tárgya, hiszen késő negyvenes létére hajadon és gyermektelen. Ám ő nem sokat törődik a rosszmájú fecsegéssel, öntudatos magányában semmi sem ingathatja meg. Azonban egy hegyi kirándulás alkalmával megérinti a halál szele: annyira elbűvöli egy rigó, hogy majdnem szakadékba zuhan. A sztoikus asszonyt alapjaiban rázza meg az élmény, olyannyira, hogy szűkös keretek közé szorított életmódját is megkérdőjelezi. Hazatérve mindent új fényben lát; a középkorú, joviális Murmant (Temiko Chichinadze) is, aki időről időre utánpótlást szállít a boltjába. A férfi kopott farmerját, borostás arcát és görbe fogait Etero hirtelen gyönyörűnek találja, és elönti az addig nem tapasztalt vágy. Bár a férfi házas, titkos viszonyt kezd a boltos nővel, ami mindkettőjüket visszarepíti a kamaszkorba; az éjszakai SMS-váltások, az amatőr szerelmes versek és az egymás testére való őszinte rácsodálkozás korszakába. Etero pedig nehéz választással szembesül: őrizze meg büszkén viselt függetlenségét, vagy adja fel addigi életét egy férfi kedvéért?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.