Honnan jött és mit akar Don Logan, a mocskos szájú, pszichopata gengszter (Ben Kingsley démoni alakításában), miért álmodik Ray Winstone visszavonult mestertolvaja egy borzongató nyúlemberrel, és valójában ki vagy mi a címben szereplő „szexi dög”.
A csupasz, nyugtalanító film bája éppen szűkszavúságában rejlik; nem magyarázza agyon hősei hátterét és motivációit (bár Gal és felesége, Deedee évek által kikezdhetetlen lángolása a középkorú szerelem egyik legjobb filmes ábrázolása), még a logikával sem nagyon bajlódik, mégis mélyen bekúszik a bőrünk alá.
Épp ezért kérdéses, hogy miért volt szükség egy előzménysorozatra, mely épp e jótékony homályt oszlatja el. Hosszú és részletes háttértörténetet ad a Glazer által néhány vonással is plasztikusan rajzolt figuráknak, miközben görcsösen próbálja megidézni filmes forrását. Mindezt olyan erőbedobással, hogy még a szereplőgárda is az eredeti színészekhez való fizikai hasonlóságban és ellesett gesztusok utánzásában jeleskedik (egyedül talán Stephen Moyernek sikerül újat hozni a nyálkás, hűvös Teddy Bass figurájába). A rajongók újra hallhatják a film aranyköpéseit, miközben a készítők szép egyenesre kalapálják a cselekményt. Az erőszakot sem sikerül sokkolóan és gazdaságosan alkalmazni: míg a film erejét a váratlanul kitörő agresszió adta, a sorozat az egyre feljebb srófolt trancsírozásokkal sem tud igazán megérinteni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
