Visszhang: tévésorozat

Mr. és Mrs. Smith

Visszhang

Bérgyilkos/kémfilmnek álcázott kapcsolati dráma: ez volt a 2005-es Mr. és Mrs. Smith koncepciója is.

Amott Angelina Jolie és Brad Pitt unalmas házasságába csempészte vissza a régi lángot az egymásra kiadott kilövési parancs, emitt Donald Glover és Maya Erskine szeretnek egymásba bérgyilkolás közben/segítségével/ellenére.

Az újragondolt sorozatban egy titokzatos ügynökség rendezi álházasságokba kémaspiránsait; az okokról és a szervezet hátteréről semmit nem tudunk meg, és épp ez adja a széria üdítően bugyuta, mégis önreflexív zamatát. Bár az akciók és a suspense olajozottan működnek, nem kell elvesznünk az epizodikus küldetések részletei­ben. Gyönyörködjünk inkább a karrier és a magánélet egyensúlyát felőrlő munka könyörtelenségében és az ebből fakadó érzelmi sérülések sorában!

Az alkotók, Glover és Francesca Sloane egyre durvuló megbízatások köré szervezik a laza cselekményt. Johnt (Glover) és Jane-t (Erskine) extrém életstílusuk fénysebességgel löki egyik párkapcsolati lépcsőtől (és krízistől) a másikig: a főszereplők természetes sármja (szöges ellentéteként Jolie és Pitt szinte természetellenes vonzerejének) és színészi intelligenciája nélkül könnyen elsikkadna a történet érzelmi tétje. A felfokozott tempó és a dráma-vígjáték hangnemének éles ütközései néha így is fenyegetik az átélhetőséget; szinte kívánjuk azokat a banális kis epizódokat, amikor kicsit fellélegezhetünk. A Mr. és Mrs. Smith remek móka, amely csak annyira piszkálja korunk szorongásait, amíg nem megy a szórakozás rovására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.