Visszhang: tévésorozat

Mr. és Mrs. Smith

Visszhang

Bérgyilkos/kémfilmnek álcázott kapcsolati dráma: ez volt a 2005-es Mr. és Mrs. Smith koncepciója is.

Amott Angelina Jolie és Brad Pitt unalmas házasságába csempészte vissza a régi lángot az egymásra kiadott kilövési parancs, emitt Donald Glover és Maya Erskine szeretnek egymásba bérgyilkolás közben/segítségével/ellenére.

Az újragondolt sorozatban egy titokzatos ügynökség rendezi álházasságokba kémaspiránsait; az okokról és a szervezet hátteréről semmit nem tudunk meg, és épp ez adja a széria üdítően bugyuta, mégis önreflexív zamatát. Bár az akciók és a suspense olajozottan működnek, nem kell elvesznünk az epizodikus küldetések részletei­ben. Gyönyörködjünk inkább a karrier és a magánélet egyensúlyát felőrlő munka könyörtelenségében és az ebből fakadó érzelmi sérülések sorában!

Az alkotók, Glover és Francesca Sloane egyre durvuló megbízatások köré szervezik a laza cselekményt. Johnt (Glover) és Jane-t (Erskine) extrém életstílusuk fénysebességgel löki egyik párkapcsolati lépcsőtől (és krízistől) a másikig: a főszereplők természetes sármja (szöges ellentéteként Jolie és Pitt szinte természetellenes vonzerejének) és színészi intelligenciája nélkül könnyen elsikkadna a történet érzelmi tétje. A felfokozott tempó és a dráma-vígjáték hangnemének éles ütközései néha így is fenyegetik az átélhetőséget; szinte kívánjuk azokat a banális kis epizódokat, amikor kicsit fellélegezhetünk. A Mr. és Mrs. Smith remek móka, amely csak annyira piszkálja korunk szorongásait, amíg nem megy a szórakozás rovására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.