Visszhang: tévésorozat

Mr. és Mrs. Smith

Visszhang

Bérgyilkos/kémfilmnek álcázott kapcsolati dráma: ez volt a 2005-es Mr. és Mrs. Smith koncepciója is.

Amott Angelina Jolie és Brad Pitt unalmas házasságába csempészte vissza a régi lángot az egymásra kiadott kilövési parancs, emitt Donald Glover és Maya Erskine szeretnek egymásba bérgyilkolás közben/segítségével/ellenére.

Az újragondolt sorozatban egy titokzatos ügynökség rendezi álházasságokba kémaspiránsait; az okokról és a szervezet hátteréről semmit nem tudunk meg, és épp ez adja a széria üdítően bugyuta, mégis önreflexív zamatát. Bár az akciók és a suspense olajozottan működnek, nem kell elvesznünk az epizodikus küldetések részletei­ben. Gyönyörködjünk inkább a karrier és a magánélet egyensúlyát felőrlő munka könyörtelenségében és az ebből fakadó érzelmi sérülések sorában!

Az alkotók, Glover és Francesca Sloane egyre durvuló megbízatások köré szervezik a laza cselekményt. Johnt (Glover) és Jane-t (Erskine) extrém életstílusuk fénysebességgel löki egyik párkapcsolati lépcsőtől (és krízistől) a másikig: a főszereplők természetes sármja (szöges ellentéteként Jolie és Pitt szinte természetellenes vonzerejének) és színészi intelligenciája nélkül könnyen elsikkadna a történet érzelmi tétje. A felfokozott tempó és a dráma-vígjáték hangnemének éles ütközései néha így is fenyegetik az átélhetőséget; szinte kívánjuk azokat a banális kis epizódokat, amikor kicsit fellélegezhetünk. A Mr. és Mrs. Smith remek móka, amely csak annyira piszkálja korunk szorongásait, amíg nem megy a szórakozás rovására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.