Visszhang: tévésorozat

Mr. és Mrs. Smith

Visszhang

Bérgyilkos/kémfilmnek álcázott kapcsolati dráma: ez volt a 2005-es Mr. és Mrs. Smith koncepciója is.

Amott Angelina Jolie és Brad Pitt unalmas házasságába csempészte vissza a régi lángot az egymásra kiadott kilövési parancs, emitt Donald Glover és Maya Erskine szeretnek egymásba bérgyilkolás közben/segítségével/ellenére.

Az újragondolt sorozatban egy titokzatos ügynökség rendezi álházasságokba kémaspiránsait; az okokról és a szervezet hátteréről semmit nem tudunk meg, és épp ez adja a széria üdítően bugyuta, mégis önreflexív zamatát. Bár az akciók és a suspense olajozottan működnek, nem kell elvesznünk az epizodikus küldetések részletei­ben. Gyönyörködjünk inkább a karrier és a magánélet egyensúlyát felőrlő munka könyörtelenségében és az ebből fakadó érzelmi sérülések sorában!

Az alkotók, Glover és Francesca Sloane egyre durvuló megbízatások köré szervezik a laza cselekményt. Johnt (Glover) és Jane-t (Erskine) extrém életstílusuk fénysebességgel löki egyik párkapcsolati lépcsőtől (és krízistől) a másikig: a főszereplők természetes sármja (szöges ellentéteként Jolie és Pitt szinte természetellenes vonzerejének) és színészi intelligenciája nélkül könnyen elsikkadna a történet érzelmi tétje. A felfokozott tempó és a dráma-vígjáték hangnemének éles ütközései néha így is fenyegetik az átélhetőséget; szinte kívánjuk azokat a banális kis epizódokat, amikor kicsit fellélegezhetünk. A Mr. és Mrs. Smith remek móka, amely csak annyira piszkálja korunk szorongásait, amíg nem megy a szórakozás rovására.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.