Tévésorozat

Félúton

Egy nap

Kritika

A viszonzatlan szerelemről szóló történetek gyakran inkább szánakozást és sajnálatot ébresztenek, ezzel szemben a szemmel láthatóan viszonzott, de beteljesületlen vonzalom mintha heroikusabbnak, megindítóbbnak tűnne a vásznon/képernyőn. Abban viszont megegyeznek, hogy jól tálalva édes kín nézni mindkettőt.

Szó se róla, David Nicholls 2009-es könnyfakasztó bestsellerében mindkettő megtalálható, és Lone Scherfig 2011-es adaptációja Anne Hathaway-jel és Jim Sturgess-szel a főszerepben nem tudta kihozni az alapanyag banális, átélhető melodrámáját. A filmformátum túlságosan megzabolázta a regény epikus, de paradox módon epizódokra szabdalt 20 éves távlatát, és sajnos a színészek közt pattogó szikráktól sem sistergett a vászon. Bő évtized elteltével a Netflix igyekszik megmenteni a 2000-es évek emblematikus lektűrjét az örökkévalóságnak, és a csillagok állása immár kedvezőbb. A keserédes, hétköznapi szerelmes történeteknek már megágyazott a Normális emberek, az Előző életek vagy a Fleabag, ráadásul a 90-es évek nosztalgiája is tarol, ahogy menthetetlenül végigzongorázzuk az elmúlt évtizedek esztétikáit.

Emma Morley (Ambika Mod) és Dexter Mayhew (Leo Woodall) az Edinburgh-i Egyetem diplomaosztó buliján találkoznak: minden egy kellemes egyéjszakás kaland felé mutat, de hőseink inkább beszélgetéssel töltik közös idejüket. Nem is lehetnének különbözőbbek, hiszen Emma egy hindu felmenőkkel rendelkező, leedsi lány a munkásosztály sűrűjéből, míg Dexter elkényeztetett londoni úri fiú. Jövőjüket is egész másképp képzelik el: a lány írói ambíciókat dédelget, világjobbító szándékok munkálnak benne, a fiú beérné némi utazgatással, könnyen szerzett hírnévvel és gazdagsággal. Első blikkre meglehetősen avíttnak tűnik ez a melodrámai osztályellentét, de hamar beláthatjuk, hogy az ehhez hasonló társadalmi-gazdasági szakadékok könnyen a kölcsönös megértés és kapcsolódás kerékkötői lehetnek. Innen nézve inkább az tűnik fantasztikusnak, hogy Emma és Dexter ilyen mélyen egymásba szeretnek, és egy életen átívelő kapocs formálódik köztük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.