Tévésorozat

Félúton

Egy nap

Kritika

A viszonzatlan szerelemről szóló történetek gyakran inkább szánakozást és sajnálatot ébresztenek, ezzel szemben a szemmel láthatóan viszonzott, de beteljesületlen vonzalom mintha heroikusabbnak, megindítóbbnak tűnne a vásznon/képernyőn. Abban viszont megegyeznek, hogy jól tálalva édes kín nézni mindkettőt.

Szó se róla, David Nicholls 2009-es könnyfakasztó bestsellerében mindkettő megtalálható, és Lone Scherfig 2011-es adaptációja Anne Hathaway-jel és Jim Sturgess-szel a főszerepben nem tudta kihozni az alapanyag banális, átélhető melodrámáját. A filmformátum túlságosan megzabolázta a regény epikus, de paradox módon epizódokra szabdalt 20 éves távlatát, és sajnos a színészek közt pattogó szikráktól sem sistergett a vászon. Bő évtized elteltével a Netflix igyekszik megmenteni a 2000-es évek emblematikus lektűrjét az örökkévalóságnak, és a csillagok állása immár kedvezőbb. A keserédes, hétköznapi szerelmes történeteknek már megágyazott a Normális emberek, az Előző életek vagy a Fleabag, ráadásul a 90-es évek nosztalgiája is tarol, ahogy menthetetlenül végigzongorázzuk az elmúlt évtizedek esztétikáit.

Emma Morley (Ambika Mod) és Dexter Mayhew (Leo Woodall) az Edinburgh-i Egyetem diplomaosztó buliján találkoznak: minden egy kellemes egyéjszakás kaland felé mutat, de hőseink inkább beszélgetéssel töltik közös idejüket. Nem is lehetnének különbözőbbek, hiszen Emma egy hindu felmenőkkel rendelkező, leedsi lány a munkásosztály sűrűjéből, míg Dexter elkényeztetett londoni úri fiú. Jövőjüket is egész másképp képzelik el: a lány írói ambíciókat dédelget, világjobbító szándékok munkálnak benne, a fiú beérné némi utazgatással, könnyen szerzett hírnévvel és gazdagsággal. Első blikkre meglehetősen avíttnak tűnik ez a melodrámai osztályellentét, de hamar beláthatjuk, hogy az ehhez hasonló társadalmi-gazdasági szakadékok könnyen a kölcsönös megértés és kapcsolódás kerékkötői lehetnek. Innen nézve inkább az tűnik fantasztikusnak, hogy Emma és Dexter ilyen mélyen egymásba szeretnek, és egy életen átívelő kapocs formálódik köztük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).