Visszhang: film

Lassan

Visszhang

Marija Kavtaradzė filmje mintha egy kamasz szerelem története volna.

Az érzéki, energikus Elena (Greta Grinevičiūtė) és a légies, távolságtartó Dovydas (Kęstutis Cicėnas) lassan kibontakozó vonzalma tele van az első szerelmek óvatos felfedezésével és egymás tanulásával. Itt azonban kialakult, karrierjükben megbecsült személyiségekről van szó, akik tudják, hogy mit akarnak – legalábbis ezt hiszik, amíg egymásba nem botlanak. Elena táncos-koreográfus, aki élvezi és igényli a szexet; egész élete a fizikai intimitás különböző regiszte­rei­ben telik. Dovydas jelnyelvi tolmács, akinek nem idegen az alternatív kommunikáció, és nem mellesleg aszexuális, azaz nem tapasztal szexuális vonzalmat senki iránt. Különbözőségeik ellenére szinte magnetikus energia vonzza egymáshoz ezt a két embert.

A litván rendező Sundance Filmfesztiválon is kitüntetett filmje ezt a kompromisszumkeresési folyamatot vizsgálja. Biztos kézzel, a részletekre, rezdülésekre való elképesztő érzékenységgel fedezi fel az Elena és Dovydas között bontakozó intimitást, amelyben mind a nő libidója, mind a férfi aszexualitása a társadalmi-politikai diskurzus tudomásulvételével, de annak didaktikus (túl)súlya nélkül jelenik meg. A remekül eltalált szerep­osztásban a hivatásos táncos Gri­nevičiūtė meleg, erőteljes testisége és Cicėnas kecses, puha gyengédsége magától értetődően találkozik, ahogy a pár igyekszik megérteni és kielégíteni egymás igényeit. Kavtaradzė filmje érett rendezőket idéző bölcsességgel és technikai bravúrral mesél szerelemről, intimitásról és párbeszédről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.