Az érzéki, energikus Elena (Greta Grinevičiūtė) és a légies, távolságtartó Dovydas (Kęstutis Cicėnas) lassan kibontakozó vonzalma tele van az első szerelmek óvatos felfedezésével és egymás tanulásával. Itt azonban kialakult, karrierjükben megbecsült személyiségekről van szó, akik tudják, hogy mit akarnak – legalábbis ezt hiszik, amíg egymásba nem botlanak. Elena táncos-koreográfus, aki élvezi és igényli a szexet; egész élete a fizikai intimitás különböző regisztereiben telik. Dovydas jelnyelvi tolmács, akinek nem idegen az alternatív kommunikáció, és nem mellesleg aszexuális, azaz nem tapasztal szexuális vonzalmat senki iránt. Különbözőségeik ellenére szinte magnetikus energia vonzza egymáshoz ezt a két embert.
A litván rendező Sundance Filmfesztiválon is kitüntetett filmje ezt a kompromisszumkeresési folyamatot vizsgálja. Biztos kézzel, a részletekre, rezdülésekre való elképesztő érzékenységgel fedezi fel az Elena és Dovydas között bontakozó intimitást, amelyben mind a nő libidója, mind a férfi aszexualitása a társadalmi-politikai diskurzus tudomásulvételével, de annak didaktikus (túl)súlya nélkül jelenik meg. A remekül eltalált szereposztásban a hivatásos táncos Grinevičiūtė meleg, erőteljes testisége és Cicėnas kecses, puha gyengédsége magától értetődően találkozik, ahogy a pár igyekszik megérteni és kielégíteni egymás igényeit. Kavtaradzė filmje érett rendezőket idéző bölcsességgel és technikai bravúrral mesél szerelemről, intimitásról és párbeszédről.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
