Visszhang: film

Lassan

Visszhang

Marija Kavtaradzė filmje mintha egy kamasz szerelem története volna.

Az érzéki, energikus Elena (Greta Grinevičiūtė) és a légies, távolságtartó Dovydas (Kęstutis Cicėnas) lassan kibontakozó vonzalma tele van az első szerelmek óvatos felfedezésével és egymás tanulásával. Itt azonban kialakult, karrierjükben megbecsült személyiségekről van szó, akik tudják, hogy mit akarnak – legalábbis ezt hiszik, amíg egymásba nem botlanak. Elena táncos-koreográfus, aki élvezi és igényli a szexet; egész élete a fizikai intimitás különböző regiszte­rei­ben telik. Dovydas jelnyelvi tolmács, akinek nem idegen az alternatív kommunikáció, és nem mellesleg aszexuális, azaz nem tapasztal szexuális vonzalmat senki iránt. Különbözőségeik ellenére szinte magnetikus energia vonzza egymáshoz ezt a két embert.

A litván rendező Sundance Filmfesztiválon is kitüntetett filmje ezt a kompromisszumkeresési folyamatot vizsgálja. Biztos kézzel, a részletekre, rezdülésekre való elképesztő érzékenységgel fedezi fel az Elena és Dovydas között bontakozó intimitást, amelyben mind a nő libidója, mind a férfi aszexualitása a társadalmi-politikai diskurzus tudomásulvételével, de annak didaktikus (túl)súlya nélkül jelenik meg. A remekül eltalált szerep­osztásban a hivatásos táncos Gri­nevičiūtė meleg, erőteljes testisége és Cicėnas kecses, puha gyengédsége magától értetődően találkozik, ahogy a pár igyekszik megérteni és kielégíteni egymás igényeit. Kavtaradzė filmje érett rendezőket idéző bölcsességgel és technikai bravúrral mesél szerelemről, intimitásról és párbeszédről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Miért nem akar tűzszünetet Orbán Ukrajnában?

A miniszterelnök megtorpedózta az Ukrajnával kapcsolatos uniós nyilatkozatot, magyarázata enyhén szólva zavaros és ellentmondásos. Ha pénteken Alaszkában Trump fejében a szilvakompót éppen olyan irányba billenne, amely a szilárd európai állásponthoz közeli, akkor egyre komolyabban tétetik fel a kérdés: valójában ki akarja a háború folytatását?