Visszhang: film

Bajos csajok

Visszhang

Csodálatos és kissé felesleges popkulturális metamorfózis tanúi lehetünk.

A Bajos csajok először 2004-ben tarolta le a nyilvánosságot, 2018-ban zenés betétekkel felturbózva a Broad­way-n hódított, majd 2024-ben filmes musicaladaptációként újjászületve tért vissza. A 2004-es eredeti korszellem iránti érzékenysége okán klasszikussá vált; tinifilmes kliséi ellenére nem volt híján az iróniának és a metsző kritikának. Tina Fey írói rátermettségéből egy egészen ijesztő tanulság bontakozott ki: a legrendesebb stréber lányban is ott a vadállat, csak a körülmények megfelelő összjátéka kell ahhoz, hogy előbújjon.

Ezt a veretes üzenetet a musi­cal­adaptáció is megőrzi, Fey viszont nem jeleskedik az eredeti sztori felfrissítésében (a naiv, idegenből érkezett, otthon tanított stréber belecsöppen az amerikai közoktatás szociális vadonjába). Jobban mondva csak formálisan frissít; a szereplőgárdában már szemmel látható a diverzitás, explicitté válnak az eredetiben csak sejtetett queer motívumok, a vizualitást olykor leuralja a TikTok- és Instagram-esztétika, de igazán újat nem sikerül mondani. Naprakész szatíra helyett egy csokor idegesítően fülbemászó Broadway-dallamot és koreográfiát kapunk, ami semmit sem ad a cselekményhez, cserébe túlnyújtja a játékidőt. A rázósabb (főleg szexuális töltetű) poénokat kigyomlálták, viszont kapunk egy Rachel McAdamsnél bujább és gátlástalanabb gonoszt Reneé Rapp személyében. Sokat nem nyerünk, és a legszomorúbb az, hogy maga Tina Fey húzza ki saját húsz évvel ezelőtti méregfogát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.