Film

Hol itt, hol ott

Ridley Scott: Napóleon

Kritika

Már akkor tudni lehetett, hogy a maestro valami turpisságra készül, amikor Joaquin Phoenixre, az önbizalom-hiányos, tragikusan túlkompenzáló férfiak specialistájára osztotta a címszerepet.

Hőse a talajt vesztett, autoriter eszméktől könnyen elcsábuló veteránnak, Freddie Quellnek (The Master), a megalázottságába beleőrülő, a világot lángba borító Ar­thur Flecknek (Joker) és az anyja szorításában becsavarodó Beau Wassermann-nak (Amitől félünk) a rokona. Scott nem sokat totojázik a lassú, lélektani alapossággal épített jellemtanulmánnyal; már akkor készen áll előttünk a szorongó, komplexusokkal terhelt Vezér, amikor Phoenix túlkorosan, csapzott hajjal, kifürkészhetetlen ábrázattal tekinti meg Marie Antoinette kivégzését a forradalom tetőfokán. Mintha egyként undorodna a még a guillotine alatt is kicicomázott királynétól (történelmi dokumentumok szerint ez nem egészen így nézett ki, de a vásznon nyilván jól mutat) és a forradalmi csőcseléktől, amelynek kaotikus, mocskos hullámai őt magát is hatalomba emelik majd. Ebben az epizódban Scott alig burkoltan festi meg minden erős ember, nép fiaként induló populista vezér portréját: már meglátja a lehetőséget a történelmi pillanatban, nincsen kimondott politikai meggyőződése, de tehetséggel lovagolja meg azt a hullámot, amely éppen szolgálja az érdekeit. Kár, hogy ez a gondolat csak a felszín alatt, épp csak pillanatokra bukkan fel a filmben; a nagy brit rendező-zsarnokot láthatóan maga alá temeti Napóleon eseménydús élete.

Scott egyfelől Napóleon emblematikus, hadtörténészek által atomjaira elemzett csatáin (Toulon, Austerlitz, Borogyinó és Waterloo) keresztül – két éra csataábrázolási vívmányait is felhordva – festi meg a stratéga-géniusz-uralkodó portréját. Az epikus klasszicizmus jegyében jól belátható síkságokon állnak fel egymással szemben a seregek, hogy vizuálisan szépen tagolt, követhető jelenetekben hányják kardélre egymást. Sikerül a bravúr, hogy a hadtörténetben kevéssé jártas néző is felfogja a bekerítés, utánpótlás-szervezés és a felmentő sereg érkezésének jelentőségét. Csak semmi kaotikus mészárlás, mint az újhullámos, minden heroikus illúziót levedlő világháborús filmekben. Ám Scott ezt az áramlatot sem veti el teljesen; a szakadó végtagok, ágyúgolyóktól szétrobbanó katonák és lovak gyomorforgató látványa az újabb háborús filmek naturalizmusát idézi. Mintha maga is össze lenne zavarodva, egyszerre babonázza meg a nett stratégiai szervezés balettszerűsége, illetve az elképesztő, ipari méretű vérfürdő (amely már előrevetíti a modern hadviselés léptékeit és technikáit). Elvégre Napóleon a történelem egyik legnagyobb mészárosa is volt, ahogy ezt a filmet záró statisztikák is meg­erősítik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.