Film

Hol itt, hol ott

Ridley Scott: Napóleon

Kritika

Már akkor tudni lehetett, hogy a maestro valami turpisságra készül, amikor Joaquin Phoenixre, az önbizalom-hiányos, tragikusan túlkompenzáló férfiak specialistájára osztotta a címszerepet.

Hőse a talajt vesztett, autoriter eszméktől könnyen elcsábuló veteránnak, Freddie Quellnek (The Master), a megalázottságába beleőrülő, a világot lángba borító Ar­thur Flecknek (Joker) és az anyja szorításában becsavarodó Beau Wassermann-nak (Amitől félünk) a rokona. Scott nem sokat totojázik a lassú, lélektani alapossággal épített jellemtanulmánnyal; már akkor készen áll előttünk a szorongó, komplexusokkal terhelt Vezér, amikor Phoenix túlkorosan, csapzott hajjal, kifürkészhetetlen ábrázattal tekinti meg Marie Antoinette kivégzését a forradalom tetőfokán. Mintha egyként undorodna a még a guillotine alatt is kicicomázott királynétól (történelmi dokumentumok szerint ez nem egészen így nézett ki, de a vásznon nyilván jól mutat) és a forradalmi csőcseléktől, amelynek kaotikus, mocskos hullámai őt magát is hatalomba emelik majd. Ebben az epizódban Scott alig burkoltan festi meg minden erős ember, nép fiaként induló populista vezér portréját: már meglátja a lehetőséget a történelmi pillanatban, nincsen kimondott politikai meggyőződése, de tehetséggel lovagolja meg azt a hullámot, amely éppen szolgálja az érdekeit. Kár, hogy ez a gondolat csak a felszín alatt, épp csak pillanatokra bukkan fel a filmben; a nagy brit rendező-zsarnokot láthatóan maga alá temeti Napóleon eseménydús élete.

Scott egyfelől Napóleon emblematikus, hadtörténészek által atomjaira elemzett csatáin (Toulon, Austerlitz, Borogyinó és Waterloo) keresztül – két éra csataábrázolási vívmányait is felhordva – festi meg a stratéga-géniusz-uralkodó portréját. Az epikus klasszicizmus jegyében jól belátható síkságokon állnak fel egymással szemben a seregek, hogy vizuálisan szépen tagolt, követhető jelenetekben hányják kardélre egymást. Sikerül a bravúr, hogy a hadtörténetben kevéssé jártas néző is felfogja a bekerítés, utánpótlás-szervezés és a felmentő sereg érkezésének jelentőségét. Csak semmi kaotikus mészárlás, mint az újhullámos, minden heroikus illúziót levedlő világháborús filmekben. Ám Scott ezt az áramlatot sem veti el teljesen; a szakadó végtagok, ágyúgolyóktól szétrobbanó katonák és lovak gyomorforgató látványa az újabb háborús filmek naturalizmusát idézi. Mintha maga is össze lenne zavarodva, egyszerre babonázza meg a nett stratégiai szervezés balettszerűsége, illetve az elképesztő, ipari méretű vérfürdő (amely már előrevetíti a modern hadviselés léptékeit és technikáit). Elvégre Napóleon a történelem egyik legnagyobb mészárosa is volt, ahogy ezt a filmet záró statisztikák is meg­erősítik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.