Visszhang: film

Elrabolták

Visszhang

Izgalmas időszakban érkezik Marco Bellocchio drámája: ahogy egyre több abúzus, hatalommal való visszaélés kerül napvilágra, úgy nő a katolikus egyház elleni indulat is.

A szégyenteljes gyakorlat nem ma kezdődött (bár sok esetet máig homály fed), az egyik legsötétebb ügy 1858-ban bontakozott ki. Az akkor már omladozó pápai állam emberei IX. Pius pápa parancsára kiszakítják zsidó családjából a hatéves Edgardo Mortarát. Állításuk szerint a fiú valójában katolikus, mivel a família szolgálólánya kisbabaként titokban megkeresztelte, ezért nevelését az egyháznak kell folytatnia.

Bellocchio a családi idill képei után gyorsan az elrablás sokkoló jeleneteire vált. Filmje a továbbiakban is így játszik a nézők érzelmei­vel: a csendesen fokozódó feszültség intervallumait jó időzítéssel törik meg a szinte operai csúcspontok. Szorosan követhetjük a szülők kétségbeesett (törvényes és féllegális) harcát a kisfiúért, aki a felnőttek hisztériája közepette is kifürkészhetetlen marad. A dráma erejét épp az adja, hogy a végéig sem sejthető, Edgardo titkon megőrzi-e zsidó identitását vagy győz-e a papok agymosása. Bár a családi mikrodráma jól működik, és Enea Sala személyében csodás gyerekszínészt is talált a rendező, a történelmi kontextus (az olasz nemzetállam születése, a világszerte éledő antiszemitizmus) és a történet blaszfémikus aspektusai háttérbe szorulnak vagy illemtudó szemérmességgel tűnnek fel. Bellocchio megmarad a míves történelmi tablónál, pedig egy kis merészséggel a katolikus lélek mélyére is tekinthetett volna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.