A terv majdnem be is válik – hiszen Peter Capaldi és Cush Jumbo remekelnek –, ám a széria megannyi súlyos kérdése ennél kidolgozottabb koncepciót kívánna. Az intézményes rasszizmus, a rendőrségi korrupció, az etikus igazságügyi eljárás mikéntje komplex, rendszerszintű kérdések, amelyek kibontása (ha komolyak a szándékaink) igényli az árnyalt mellékszálakat és -szereplőket.
A fiatal, ambiciózus June Lenker (Jumbo) véletlenül botlik egy lezártnak hitt gyilkossági ügybe: egy névtelen telefonáló erőszakos barátjára panaszkodik, aki egy volt barátnője megölésével henceg. Ha ez igaz, akkor egy ártatlanul elítélt fekete férfi ül börtönben a tettes helyett. Lenker önszorgalomból – és főnöke tanácsa ellenére – újranyitja az ügyet, és megkeresi a régi vezető nyomozót, a köztiszteletnek örvendő Daniel Hegartyt (Capaldi). A férfi már első ránézésre is számos sötét titkot őriz, ami csak még jobban tüzeli Lenkert, hogy fényt derítsen az igazságra. Kettejük vetélkedése, kelletlen együttműködése és gyökeresen eltérő habitusa adja a sorozat lüktetését, dinamikusan váltakozva a rivális/mester–tanítvány/vadász–préda tónusai között. A nagy színészegyéniségek tündöklése közepette azonban elszürkülnek az egyébként izgalmas mellékalakok, Lenker etikai határátlépései vagy a mély strukturális kérdések. Néha egy-egy sokatmondó szemvillanás vagy félmondat kevés, megéri kibontani a cselekményt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
