Ám elsősorban szaunák: a Võro közösség asszonyai és lányai idejárnak izzadni és társalkodni évszaktól és időjárástól függetlenül. Az ilyesfajta homoszociális terek homoszociális kapcsolatokat is szőnek és táplálnak; férfiak a férfiakkal, nők a nőkkel erősítik szövetségüket. Ebben a tekintetben megegyeznek az exkluzív angol klubok vagy kortárs barber shopok, ahová nők nem léphetnek be, a nemek szerint elkülönített öltözők, a zárdák, a papneveldék, a lány- és fiúiskolák, hogy csak a nyugati kultúrkör példáit említsük (egyébként pedig a világ legtöbb kultúrájában, legyen az ipari társadalom vagy vadászó-gyűjtögető törzs, léteznek hasonlóan – olykor rituálisan – elszeparált homoszociális terek). Ez a térben is megnyilvánuló társas elkülönülés lehet a hegemónia és az ellenállás táptalaja, ilyen látszólag apró zónákban épül és erősödik generációról generációra a patriarchátus, de tükörképeként virágzik a feminizmus, a női vagy queer szövetség is (lásd a sokáig illegális homályban működő leszbikus bárokat vagy a fürdőket, ahol meleg férfiak találkozhattak egymással).
Anna Hintset épp ez a tükröződés izgatja; filmjének hősnői (akikkel maga is együtt izzad a filmben) pillanatnyi szabadulást nyerhetnek a férfiak felügyelete alól. Utóbbiakat sohasem látjuk, csak hallunk róluk. Amíg az asszonyok róluk pletykálnak, vallomást tesznek, együtt nevetnek és sírnak, ők valószínűleg másutt teszik ugyanezt. Az észt hagyomány szerint a szaunában nemcsak a test, hanem a lélek is megtisztul, így az izzadás a gyászban és a traumafeldolgozásban is segíthet. Gyermekként a rendező is ilyen kontextusban élte át első szaunaélményét, amikor a nagymamája itt gyászolta el hűtlen férjét. A film szerkezete megtévesztően egyszerű, csupán nők szeánszainak és beszélgetéseinek sorát követjük, Hints pedig az évszakok változásának természetes üteme köré szervezi a történetmesélés ritmusát. Ám könnyen belátható, micsoda kihívás egy ilyen alkotás elkészítése, érzelmi, etikai és technikai értelemben is. A filmbeli mélyen intim interakciók lényege épp az illékonyságuk, amit dokumentumfilmesként olyan nehéz és morálisan kockázatos megragadni (épp ezért a rendező újra és újra kérte és megerősítette szereplői beleegyezését, és olykor le is állíttatta a kamerát). Emellett maga a szauna tere sem kínálja magát a kamerának: apró és sötét, így már a kamera elhelyezése is kihívás, nem is szólva a beállítások megkomponálásáról. Ráadásul a forróság is a finom kameraszerkezet és az érzékeny lencsék ellensége. Hogy ezekből a nehézkes viszonyokból ilyen festményre kívánkozó chiaroscuro képek születtek, az Ants Tammik operatőr érdeme.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
